A freeblog.hu-n üzemeltetett régi blog anyagai kerültek fel ide, pusztán a történeti hűség kedvéért.

Elvetettem a muskotályos beszerzésének ötletét. Az idei év nem lett olyan jó, hogy érdemes legyen trükközni, küszködni, variálni (és költeni rá). Ez persze nem jelenti, hogy ki kéne önteni...

Három variáció maradt:

A) Ha nem lesz valami nagy szám (=nem ízlik igazán) a két bor (szilváni (MT) és rizling), akkor szépen lefejtem a szilvánit két 50l-es üvegbe, az olaszt egy harmadikba, a rizling maradékát meg a 100l-es acélba teszem, ebből töltögetek, ha kell (bár üvegből nem nagyon párolog).
Deríteni így a jelenlegi 100l-es hordóban (rizlingszilváni) illetve a 225l-es hordóban (olaszrizling) tudok, ezt még fejtés előtt kéne megtenni, minél előbb (hogy a rizling ne maradjon darabban a forrás vége után).

B) Ha tetszik a két cucc, összefejtem a két bort, s 225l-t a vadi új közepesen pörkölt zempléni tölgyhordómba teszek - lesz belőle "Medveje BOCS Cuvée Reserve 2010" :-)
Ez esetben megfontolandó, hogy a már összefejtett cuccot derítsem csak, vagy a fentiek szerint derítsem a borokat külön is.

C) A két variáció keveréke (és valszeg ez a legjobb változat):
Megderítem a két bort a fentiek szerint (ott, ahol vannak), majd lefejtem a rizlingszilvánit az acéltartályba. A hordóját (100l) alaposan kiöblítem (nem bízom benne, hogy hosszú távon nem ad mellékízt, de egy alapos tisztítás rendbe teszi), s ebbe meg egy 50l-es üvegbe fejtem az olaszrizlinget. Az olaszrizling maradékát (ha lesz) a rizlingszilvánihoz öntöm az acélba, ebből töltögetek utána a hordónak januárig.
Januárban (második fejtés) megkóstolom, amit találok, s ha tetszik, lesz belőle cuvée, ha meg nem tetszik, a hordóban levő rizling megy a másik két üvegballonba.
Az is egy lehetőség, hogy ugyanúgy egybefejtem, mintha tetszene, csak nem az új hordóba teszem, hanem vissza a másik 225l-esbe, az új hordó meg marad jövőre...

Jó ez a blog. Miközben leírom, mit akarok, sikerül ki is találnom. :-)
(azaz a harmadikat választom...)

A különböző blogokon (pl. itt meg itt meg itt is) hosszas viták folynak arról, mi is az a kézműves bor, létezik-e egyáltalán, s ha igen, hol (a pincében?). Gondoltam, én is megírom a saját verziómat, oszt jóvan. :-)

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy egyetértek azokkal, akik szerint létezik ilyen bor, fontos elkülönítenünk a nem_kézműves_bortól, ugyanakkor teljes mértékben megértem azokat is, akik szerint sokszor csak a címkén, pinceajtó fölött stb. szereplő vendégcsalogató (azaz parasztvakítás, marketingkategória). Beismerem azt is, hogy nem találtam föl a spanyolviaszt, nem gondolom, hogy jobb vagy frappánsabb definíciót sikerült volna találnom az eddigieknél - egyszerűen csak leírom, hogy számomra mit jelent ez a fogalom egy hasonlat segítségével.

Tegyük föl, hogy nősülni szándékozol. Ehhez - napjaink szokásai szerint - illik beszerezni minimum egy szmokingot vagy öltönyt (bármi másban - pláne e nélkül - furán nézne rád a vendégsereg). Hogy öltönyhöz juss, legalább három lehetőséged van:

a) Bemégy a legközelebbi divatüzletbe ("ruházatibolt"), kiválasztasz egy neked tetsző darabot, felpróbálod, s ha jó, megveszed. Lehet, hogy a szárát kicsit fel kell hajtani, de ezt édesanyád is meg tudja csinálni. Nem kell annyi flanc. (Bort a Tescoban is lehet kapni, némelyik nem is rossz).

b) Ha igényesebb vagy (mert hát mégis az egyetlen - de legalábbis az első - esküvőd) és anyagi lehetőségeid is megengedik, keresel egy divatszalont, s beruházol (egyszer élünk!) egy Giorgio Armanira. Ezt ott a szalonban rád fogják igazítani, még akkor is, ha első látásra rád illik. Jó lesz, nagyon. Egy Giorgio Armaniban - de csak abban - soha nem csalódik az ember (már ezért is megérte nősülni).

c) Édesanyád mesélt neked Ollóházy bácsiról. Ő a nagymamád barátnőjének a férje, úri szabó. Csodákat mesélnek a munkáiról, minden ismerősötök nála varrat. Igazság szerint a dédapja a Festetich családnak volt az udvari szabója, azóta öröklődik apáról fiúra a mesterség, ám Ollóházy bácsi huszonöt évvel ezelőtt, miután felnőtt fejjel leérettségizett (negyven évesen!), elvégezte az iparművészetit is. Profi tervező, a hagyományos irányzatot képviselve. Csinál neked egy szmokingot, ami pont olyan, amilyennek megálmodtad. Mintha rád öntötték volna.

Ollóházy bácsi szmokingja jobb minőségű, mint egy Giorgio Armani? Nem valószínű.
Rosszabb lenne annál? Ezt sem merném határozottan állítani. Egyszerűen más. Egy nagy tételben - ugyanakkor precíz kézimunkával, hihetetlen szakértelemmel és a világ legjobb tervezőit és kivitelezőit csatasorba állítva - elkészített ruhadarabot nem lehet összehasonlítani egy manufakturális, egyedi, csak neked készített öltözettel.

Giorgio Armani kézműves? Nem gondolnám.
Ollóházy bácsi az? Határozottan igen.

Jobb-e egyik a másiknál? Erre a kérdésre nem lehet válaszolni.
Megsértődne-e Giorgio Armani, ha hozzávágnák egy interjúban, hogy nem eléggé kézműves? Kizárt.

Apuval rászántuk a múlt hetünket, hogy megnézzük, mi lett a rizlingből.

Először is körülnézegettünk a városban, hogy mit árul a két gazdabolt, megnéztük, beérett-e a rizling (hááát...), nem rohadt-e le az egész (nem), s mi is legyen az egésszel.

Meg persze a múltkor leszedett szilvánival (fajélesztő ide vagy oda, nem indult be a forrás, túl sok volt a kén). Józsi (az egyik szomszéd) azt mondta, semmi gond, ő is járt már így (egyébként Gyuszi, a másik szomszéd ugyanezt mondta :-) ). "Itt van hét-nyolc liter forrásban levő must, öntsem csak a ötven literes demizsonban levő musthoz, s tegyem a napra."

Így is lett. Két óra múlva már vígan pezsgett, de azért én megvártam a másnap delet. Akkor harminc litert kivettem a hordóból, a helyére beöntöttem ugyanannyi forrásban levő saját mustot, a három vödör csendes anyagot meg a maradékhoz tettem a demizsonba. Csodaszépen elindult mindkettő, s a színe is egyre szebb (teljesen eltűnt az a rózsaszín elszíneződés, ami a forrás megindulása előtt egyre inkább eluralkodott az anyagon).

A szüret elég érdekesen alakult: mivel most is csak ketten voltunk az egészre, délután leszedtük a szőlő nagy részét, s éjjelre a kádakban hagytuk (közel nulla fok volt, nem indult romlásnak). Másnap, míg apu tovább szedte a maradékot, én hozzáfogtam a darálásnak meg a préselésnek. Nem lett túl sok (ebből is a fürtök fele a tőkék alatt végezte, mivel olyan rothadt volt, hogy nem volt értelme kiszemelni), mintegy százötven liter. Az egyik új hordóba tettem kiforrni, míg a szilváni a régi százliteresben forr, meg az ötvenes üvegballonban.

A tervek: Ha Isten is úgy akarja, még a forrás során megderítem bentonittal vagy tükrössel, aztán az első fejtéskor a szilvánit az új beszerzésű acéltartályba fejtem (az csak száz literes, de annak pont elég lesz), a rizlinget meg az így megürült százliteres hordóba, meg egy üvegballonba. Aztán a második fejtés idejére veszek hozzá valamennyi (kb. 70 l) muskotályt (legjobb lenne cserszegi fűszeres), és megfelelő arányban (kipróbálom előtte kicsiben) házasítom a szilvánival meg a rizlinggel, s az egészet az új pörkölt tölgyhordómban érlelem fél évet. Jó esetben a házasítás után a rizlingből marad még, azt az acéltartályban tartom inni meg a hordót töltögetni. Aztán az érlelés után a maradék rizlinget lepalackozom, a cuvée-t meg három ötvenes üvegballonba meg az acélba töltöm, s apránként palackozok is belőle.

Aztán majd meglátjuk...

Fotók

Tudom, Máraitól Kezdő borász is idéz, de csak két sor azonos ezzel, a többi máshonnan van. HoAttilától kaptam nem olyan rég, s nagyon tetszik. Köszönöm!

"Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról... A borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek messze, a mélyben hajó úszik..., árut hoz és visz egy megbékélt világ jó szándékú népei között, a népek örök országútján, s Pannónia szőlőskertjeiben az éneklő lányok megmosták fehér lábukat és tapossák a fürtöket. Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves; nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani. A tájat nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.."
(Márai)

A héten anyuék lent jártak Csáfordon (leszedni az almát), s a must meg sem mozdult. Kérésemre elmentek a gazdaboltba, s vettek kéntűrő fajélesztőt. Hozzáöntötték, simogatták, becézgették. Talán menni fog. Mindenesetre 11-én szüret, addigra kiderül, mi lesz az eddigi musttal.

Anyuék szerint mire eljöttek, már elkezdett buborékozni.

A rizling meg nagyon szép, állítólag édes is. Lehet, hogy mégis lesz valami az idei boromból. Ha sikerül, veszünk hozzá vagy kétszáz kiló (kis mennyiségben játszom) cserszegi fűszerest vagy más muskotályost, aztán azt is kierjesztjük. A terveim szerint a kész borokat fogom házasítani, először kicsiben (1-2 deci) kipróbálva, s a legfinomabbat elkészítve véglegesre. Aztán persze együtt tovább fejlődnek, meglátjuk, mivé!

Az idei év elég költségesnek ígérkezik: szeretnék acéltartályokat is venni, hogy ne kelljen a darabban maradástól tartanom. Csak már így is egy kicsit sokat költöttem - de valahogy el kell kezdeni, ezeket a dolgokat meg jövőre már nem kell megvenni.

GabssyPress

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk. A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.