tíz plusz hat nap

Ezt a cikket – legalábbis az első felét – megírtam már egyszer valamikor február elején, aztán úgy elszállt, mintha sose’ lett volna. Ezen persze felmérgeltem magam, és nagyon nem volt hangulatom újrakezdeni a dolgot. Aztán beláttam, hogy ezen események – és Luca – nélkül szegényebb lenne ez a honlap. Viszont a szép hosszú és élménydús cikk reprodukálása meghaladja jelenlegi képességeimet, így csak rövid összefoglalóra telik tőlem.

 

tíz

Az első szakasz tehát (a „tíz”) február 7-én indult, s vázlatosan az alábbi dolgok történtek:

  • Lucával elindultunk megszedni a különböző extra oltócsapokat, ebben segítségünkre volt Fazekas Tibor (SAP) és Kaszás Balázs (Kaszásoltvány)
  • elkészítettük az Illatos 2013 házasítást (körülbelül hét variációból kiválasztva a legkedvesebbet)
  • átfejtettük a borokat
  • miután Luca hazament, én kicsit lebetegedtem és az eső is esett (de nem vertem le a lakatot), ez kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a cserkészmunkáimmal haladjak (bejárva fél Zalát)
  • megkaróztam az őszi telepítést
  • Ramboval hosszas egyeztetés után végül csütörtökre (febr. 13.) sikerült időpontot egyeztetnem, hogy tőle is elhozzam a fajtagyűjteményhez szükséges Sárfehér oltóvesszőket, ő erről így írt
  • kimentem Márti keresztanyámért Veszprémbe, s a hét hátralévő részében vele tettük rendbe a kertet

 

A fajtagyűjtemény tehát a következőképpen fog kinézni:

hat

Február utolsó (és március első) hétvégéjére terveztük Petiékkel az új kordon megépítését a Rizling vágó egyik oldalára, meg a Cserszegi táblába. Mivel közben azt az információt kaptam, hogy Jenő bácsinak sikerült vevőt találnia a földjére, két nappal korábban lementünk apuval, hogy alkudjunk a területre. Egészen vicces dolog úgy egyezkedni egy adásvételről, hogy a szükséges pénz nem áll rendelkezésedre, s van ugyan elképzelésed, hogy a megfelelő határidőkig honnan tudod megszerezni, de még semmi sem biztos.

Pénteken aztán aput elvittem Veszprémig, ahova Petiék is érkeztek. Aztán nekiláttunk a kordonnak. Mialatt mi Petivel a meglehetősen nehéz és nedvességgel telt akácoszlopok alatt görnyedeztünk, Andi megkapálta az új telepítéseket, majd megmetszette a Rozsdás cuvée tőkéit. Ismét igénybe vehettük a nagyszerű motoros földfúrót, s a hosszas cipekedés után még drótot is húzhattunk. Peti javaslata alapján elgondolkodtam (s még most sem múlt el), hogy nem kéne-e mégis ezek helyett a böszme faoszlopok helyett a jövőben könnyű és vidám acéloszlopokat tenni a kordonokba...

oszlopot állítani jó móka

 

Még péntek este elkészítettük a Medvetánc nevű borom házasítását (itt közel tíz variációt kótoltunk végig, mire megfelelő eredményre jutottunk), ebből összesen lett 25 liter, de kísérletnek jó lesz (ez egy Cserszegi-alapú házasítás, remélhetőleg évente egyre nagyobb mennyiségben)

A szombat estét szokás szerint Kehidán töltöttük, majd megkóstoltuk Rambo 2012-es Olaszrizlingjét. Rambo – saját bevallása szerint – törekszik a „meleg ízvilágú” borokra, ami nála a testes és koncentrált bor meghatározáson túl a kis maradékcukor jelenlétét is feltételezi. Én mindig el szoktam mondani, hogy nem tartom magam nagy borszakértőnek (ebben komoly szerepe van a szinte függőségként megjelenő erőspaprika-fogyasztásomnak), azonban Peti nagyon jól kóstol, így az ő véleményét írom le röviden: Ez a bor egy különleges, nagyon jó ízű, a magas alkohol ellenére harmonikus bor. Egyetlen dolog hiányzik a valódi olaszrizlingségéhez: az a pici kesernye, ami a végén érezhető, lehetne kicsit hangsúlyosabb, úgy még jobban esne! :-) Szóval a lényeg: egy nagyon kiváló bort ittunk, amit mindenkinek ajánlanék, ha kapható lenne kereskedelmi forgalomban!

A vasárnap (az udvarnoki misét leszámítva) szintén gyönyörű idővel és a fránya kordonnal telt (itt került sor a Fácános dűlő kidőlt oszlopainak pótlására, ahova végül utánfutóval – cipelje, akinek két anyja van – vittük föl az akácot). Hétfő délelőttre aztán megérkezett a már ígért eső, de ez nem zavart bennünket, hiszen már csak(?) az elpakolás, mosogatás, favágás és más úri huncutságok maradtak hátra.

Az egészről – Andi jóvoltából – számtalan kép is készült, ezekből válogatok ide is egy kicsit:

 

A dűlő

A Medvebor-birtok központja  – és saját területeink java része – a csáfordi szőlőhegyen, a Dél-oldal dűlőben található. A környékbeliek elbeszélése alapján ez a település legjobb dűlője, valamikor az egész völgy szőlővel volt beültetve, mára egy-egy művelt parcella akad a lassan szaporodó elhanyagolt birtokok és akácosok között.

A dűlő a Zala folyó jobb partján, nem sokkal a Zala zalabéri kanyarodása után terül el, ahogy neve is mutatja, déli lejtésű dűlő egy nyugat-kelet irányú zárt völgyben.

A terület a Zalaapáti hát északi részén helyezkedik el, Zala megye északi csücskében, a Zalai dombságban.

Újonnan telepített területeink vannak az Óhídhoz tartozó Barátokihegy-dűlőben, közvetlenül a Szent Anna-kápolna mellett. Ez a terület eredetileg Tekenyéhez (azaz valójában Huszonyahegyhez) tartozott, a kétezres évek elején került Óhíd községhez, ezzel kikerülve a borvidéki települések alól.

További területeket bérlünk a Szent György-hegyen, mely Magyarország egyik legkülönlegesebb bortermő területe, valamint vásárolunk is szőlőt a Balaton-felvidékről, Dörgicse - Halom-hegyről.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«

Magamról

Nagy Gábor vagyok, szőlész-borász.

A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.

Az, hogy szőlőt kéne művelni, a baráti beszélgetésekben gyakran előkerült, sokszor inkább csak poénként. Aztán 2010 nyarán szüleim vásároltak Zala megyében egy kis hétvégi telket, amin volt kétszáz tőke termő szőlő. Ezt a kis területet kezdtem el – akkor még Szegedről ingázva – rendbe hozni, művelni, s ekkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus növény is a szőlő, s arra is, hogy hosszú távon ezzel szeretnék foglalkozni.

Innen már csak a lehetőségek szabtak határokat: Amint tudtam, igyekeztem a szabadon álló területeket (újra)telepíteni, s minél közelebb a meglévő földekhez újabb területeket szerezni. Ezzel párhuzamosan pedig megtanulni minél többet a szőlőről és a borról.

A legtöbbet a tanulásnak ezen az útján Fekete Béla bácsinak köszönhetek: az ő szőlőjében és pincéjében töltött két szezon alatt tanultam szinte mindent, amit tudok. Béla bácsi somlai borászata a rendszerváltás után úttörő szerepet játszott a Somló méltóságának visszaszerzésében, s annak a kristálytiszta, mindazonáltal hagyományos technológiának, amit ő képvisel, helye van a modern borászatokban is.

De hogy szakmai alapot is teremtsek ezen ismereteknek, jelenleg a keszthelyi Georgikon szőlész-borász szakos végzős hallgatójaként szakdolgozatomat írom.

A csapatról

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.

 

Jelenleg munkavállalóink mezőgazdasági egyszerűsített foglalkoztatással dolgoznak nálunk, valamint 2019 márciusa óta csapatunk álladó tagja Áron (részmunkaidős állandó alkalmazottként), akinek segítségével hatékonyabban és jobban tudjuk végezni munkánkat.

UPDATE: 2020 novembere óta Áron nélkül folytatjuk munkánkat, törekedve arra, hogy állandó segítséget találjunk.

Kapcsolat

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Térkép

Nyitva tartás

Borászatunk elsősorban szőlészetként és borászatként üzemel, s bár szívesen fogadunk vendégeket, rendszeres nyitva tartásunk nincs, a szezonális munkák miatt előre egyeztetett időpontban tudunk látogatókat fogadni. Megértésüket köszönjük.

Szeretettel várjuk a nyári hónapokban nyitott hétvégéinken, melyek időpontjáról itt a honlapon és Facebook-oldalunkon tájékozódhat.

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.