Ezt a cikket – legalábbis az első felét – megírtam már egyszer valamikor február elején, aztán úgy elszállt, mintha sose’ lett volna. Ezen persze felmérgeltem magam, és nagyon nem volt hangulatom újrakezdeni a dolgot. Aztán beláttam, hogy ezen események – és Luca – nélkül szegényebb lenne ez a honlap. Viszont a szép hosszú és élménydús cikk reprodukálása meghaladja jelenlegi képességeimet, így csak rövid összefoglalóra telik tőlem.

tíz

Az első szakasz tehát (a „tíz”) február 7-én indult, s vázlatosan az alábbi dolgok történtek:

• Lucával elindultunk megszedni a különböző extra oltócsapokat, ebben segítségünkre volt Fazekas Tibor (SAP) és Kaszás Balázs (Kaszásoltvány)
• elkészítettük az Illatos 2013 házasítást (körülbelül hét variációból kiválasztva a legkedvesebbet)
• átfejtettük a borokat
• miután Luca hazament, én kicsit lebetegedtem és az eső is esett (de nem vertem le a lakatot), ez kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a cserkészmunkáimmal haladjak (bejárva fél Zalát)
• megkaróztam az őszi telepítést
• Ramboval hosszas egyeztetés után végül csütörtökre (febr. 13.) sikerült időpontot egyeztetnem, hogy tőle is elhozzam a fajtagyűjteményhez szükséges Sárfehér oltóvesszőket, ő erről így írt
• kimentem Márti keresztanyámért Veszprémbe, s a hét hátralévő részében vele tettük rendbe a kertet

A fajtagyűjtemény tehát a következőképpen fog kinézni:

• lesz egy sor Kövérszőlő, amiből őszre kapok oltványt
• egy sor Sárfehér a Pécsi Kutató gyűjteményéből
• egy sor Demjén alias Budai gohér szintén Pécsről ősszel ültetve
• egy sor újabb Sárfehér, fele részben az Aranysörte Kézműves Borászat (alias Rambo) gyűjteményéből, fele részben a Kreinbacher Birtok fajtakísérletéből
• egy sor Rózsamáli, de sajnos ezt csak két év múlva tudom telepíteni (nagyon kevés vesszőt adott a tőke, nem lesz belőle elég oltvány)
• egy sor Piros bakator
• egy sor Mézesfehér

hat

Február utolsó (és március első) hétvégéjére terveztük Petiékkel az új kordon megépítését a Rizling vágó egyik oldalára, meg a Cserszegi táblába. Mivel közben azt az információt kaptam, hogy Jenő bácsinak sikerült vevőt találnia a földjére, két nappal korábban lementünk apuval, hogy alkudjunk a területre. Egészen vicces dolog úgy egyezkedni egy adásvételről, hogy a szükséges pénz nem áll rendelkezésedre, s van ugyan elképzelésed, hogy a megfelelő határidőkig honnan tudod megszerezni, de még semmi sem biztos.

Pénteken aztán aput elvittem Veszprémig, ahova Petiék is érkeztek. Aztán nekiláttunk a kordonnak. Mialatt mi Petivel a meglehetősen nehéz és nedvességgel telt akácoszlopok alatt görnyedeztünk, Andi megkapálta az új telepítéseket, majd megmetszette a Rozsdás cuvée tőkéit. Ismét igénybe vehettük a nagyszerű motoros földfúrót, s a hosszas cipekedés után még drótot is húzhattunk. Peti javaslata alapján elgondolkodtam (s még most sem múlt el), hogy nem kéne-e mégis ezek helyett a böszme faoszlopok helyett a jövőben könnyű és vidám acéloszlopokat tenni a kordonokba...

oszlopot állítani jó móka

Még péntek este elkészítettük a Medvetánc nevű borom házasítását (itt közel tíz variációt kótoltunk végig, mire megfelelő eredményre jutottunk), ebből összesen lett 25 liter, de kísérletnek jó lesz (ez egy Cserszegi-alapú házasítás, remélhetőleg évente egyre nagyobb mennyiségben)

A szombat estét szokás szerint Kehidán töltöttük, majd megkóstoltuk Rambo 2012-es Olaszrizlingjét. Rambo – saját bevallása szerint – törekszik a „meleg ízvilágú” borokra, ami nála a testes és koncentrált bor meghatározáson túl a kis maradékcukor jelenlétét is feltételezi. Én mindig el szoktam mondani, hogy nem tartom magam nagy borszakértőnek (ebben komoly szerepe van a szinte függőségként megjelenő erőspaprika-fogyasztásomnak), azonban Peti nagyon jól kóstol, így az ő véleményét írom le röviden: Ez a bor egy különleges, nagyon jó ízű, a magas alkohol ellenére harmonikus bor. Egyetlen dolog hiányzik a valódi olaszrizlingségéhez: az a pici kesernye, ami a végén érezhető, lehetne kicsit hangsúlyosabb, úgy még jobban esne! :-) Szóval a lényeg: egy nagyon kiváló bort ittunk, amit mindenkinek ajánlanék, ha kapható lenne kereskedelmi forgalomban!

A vasárnap (az udvarnoki misét leszámítva) szintén gyönyörű idővel és a fránya kordonnal telt (itt került sor a Fácános dűlő kidőlt oszlopainak pótlására, ahova végül utánfutóval – cipelje, akinek két anyja van – vittük föl az akácot). Hétfő délelőttre aztán megérkezett a már ígért eső, de ez nem zavart bennünket, hiszen már csak(?) az elpakolás, mosogatás, favágás és más úri huncutságok maradtak hátra.

Az egészről – Andi jóvoltából – számtalan kép is készült, ezekből válogatok ide is egy kicsit: