non erit tristis neque turbulentus

Áldás Birtok

Régi adósságomnak teszek eleget ezzel a bejegyzéssel, egyúttal számos dologról beszámolok, amik általában nem nagyon látszanak a színfalak mögött.

Talán a legfontosabb dolog, amiről kezdettől fogva beszélni akartam, csak a hogyan és a mikor nem adatott meg: az egész szőlővel való munkám során folyamatosan Isten áldását érzem; minden pillanatban azt élem meg, valóban ez a feladatom, itt a helyem. Ez néha „hétköznapi” csodákkal valósul meg, néha hatalmas és eget rengető események történnek, de leggyakrabban a mindennapok egymásutánja és a belső béke az, ami ráébreszt, hogy mi is az Örökkévaló célja velem itt a Birtokon.

Az egyik ilyen „eget rengető” történet az idei telekvásárlással kapcsolatos. Ahogy arról már korábban több módon is beszámoltam, az egyik szomszédom régóta árulta a telkét, ami az egyik legszebben rendben tartott szőlő a hegyen, egyúttal egy gyönyörű és sokoldalúan használható kis ház is van rajta (és számtalan gyümölcsfa és üres területek az esetleges további telepítésekhez). Ráadásul a tavaly megvásárolt terület (a Fácános) ezen a telken keresztül közelíthető meg.

Amikor megtudtam, hogy a telekre érkezett egy vevő, rögtön megkerestem a tulajdonost, hátha meg tudnánk egyezni. Vicces dolog úgy alkudni, hogy az embernek egy fillérje sincs és épp milliókról beszél – még akkor is, ha valamelyest van fedezet az ügyletre. A lényeg, hogy megegyeztünk, s márciusban ki is fizettem a foglalót azzal, hogy a teljes összeget augusztus 31-ig kell átadnom.

És itt jön a képbe a csoda. Ugyanis tényleg nem volt pénzem a dologra. Akadt viszont pár barát, akik teljesen váratlanul és fantasztikusan önzetlen módon mellém álltak, illetve az ügy mellé. Nem csak a foglalónál, hanem a végösszeg kiegyenlítésénél is. És mire mindent kifizettem, az akció fedezetét jelentő péceli építési telkemet sikerült eladnom, napra pontosan a kitűzött határidőre, azaz augusztus 31-re, így minden kölcsönt vissza tudtam adni. Ez úton is köszönöm azoknak, akik segítettek, és azoknak is, akik segítettek volna, ha további segítségre lett volna szükség.

A másik „csoda” földművessé válásom rögös útja. Az idén módosított földtörvény (és a kapcsolódó törvények) bevezették a regisztrált földműves fogalmát, mostantól mind a földek megvásárlása, mind a tényleges művelés bizonyos feltételekhez van kötve, s a legkönnyebben gazdálkodni tényleg csak regisztrált földművesként lehet. Ilyen viszont csak akkor lehetek, ha legalább három éve igazolt árbevételem származik a mezőgazdaságból vagy szakirányú végzettségem van. Mivel szakirányú végzettséggel nem rendelkezem (persze, mondhatnám, hogy a teológia – a Teremtéstörténetet figyelembe véve – valójában erre készített fel), marad a három éves árbevétel. Nosza, elszaladtam őstermelőnek regisztrálni (nem írom le a teljes folyamatot, számtalan hivatal számtalan adatbázisában számtalan regisztrációs számon tartanak nyilván), s őstermelő lettem.

Rá egy hétre meglátogattam kedves hegybírómat, akinél épp ott volt a falugazdászom. Véletlen? Nem. Épp az MVH által támogatott utolsó Aranykalászos Gazda tanfolyamra keresett jelentkezőket. A felvételi követelmény az őstermelői igazolvány és az MVH regisztráció (amit alig egy héttel korábban csináltam meg). Véletlen? Nem.

Az apróbb csodák közül az egyik leglátványosabb a szőlő növényvédelméhez kötődik. A tavaszon elhatároztam, hogy idén is Béla bácsi technológiájával művelem a szőlőt, azaz minél kevesebb permetezéssel, s a vegyszerek locsolását virágzás után kezdem csak, ahogy tavaly is csináltuk. Igen ám, de úgy láttam a tavaly, hogy egyes táblák kicsit leromlott állapotban vannak, talán némi lombtrágya segítene rajtuk. A lombtrágya ideális kijuttatási ideje pedig egyértelműen a vegetációs időszak első fele, azaz a virágzás előtt el kellett kezdeni a permetezést – s ha már permeteztem, egy kis ként is tettem a tartályba. Egyedül ennek köszönhető, hogy az idei évben lesz termésem, s nem vitt el mindent a lisztharmat. Véletlen?

 

...neque turbulentus

Az Izajás-idézet (Iz42,4) általam legkedvesebbnek tartott fordítása szerint "nem fárad el, kedvét el nem veszíti". Mert az áldás nem azt jelenti, hogy az embernek nem kell küzdenie. Az áldás nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek. Az áldás nem azt jelenti, hogy minden vidám. Az életöröm és a vidámság Istene nem azt várja tőlünk, hogy folyton vigyorogjunk!

Így az idei évben (fű alatt) Áldás Birtoknak keresztelt Medvebor Birtok jelmondata nem véletlenül a hűséget, kitartást emeli ki.

Mert volt nehézség bőven, s voltak bőven olyan dolgok, amiket fel kell tudni dolgozni, meg kell tudni emészteni és együtt kell tudni vele élni.

Az augusztus végét beárnyékolja egy sajtóhír: a zalai borászatot újra ismertté tevő Dr. Bussay László hosszas betegség után elhunyt. Egyszer találkoztam csak vele, ő valószínűleg nem is emlékezett rám, de vallom, hogy szinte mindent Neki köszönhetek. Azoknak az interjúknak, amiket rongyosra hallgattam; a boroknak, amiket tőle kóstoltam; a kitartásnak és a hitnek, amit láttam benne: hogy bár Zala megye nem egy jól hangzó név a magyar borpiacon, becsülettel, tisztességgel kiváló borok készíthetők ezen a tájon is. Olyan borokat készített, amikkel az Úristen örvendeztette meg magát (ahogy a Doki beszélt a céljairól), csak épp ő volt az eszköz a munka során. Az ő emlékére legyen itt egy régi interjú, amiben a munkájáról beszél. Azt gondolom, szinte olyan, mint egy lelkigyakorlat – nem csak a szőlőről szól, de arról is, mit jelent embernek lenni. Kopogtató.

És mindehhez képest az, hogy valószínűleg az idei termésből sem lesz minősített (azaz kereskedelmi forgalomba hozható) borom, csak apróság. Hiszen az idő mindig megújul, lesz következő év, s mi egyet újra lépünk. Lesz szőlővirág és lesz bor a palackban, ha nem idén, akkor jövőre vagy két év múlva.
És nem számít igazán, hogy tavasszal kirágták a rügyeket a hernyók, a maradékot elvitte a lisztharmat, s ami esetleg mégis a tőkén maradt, azt a rothadás fenyegeti, mert annyi bor így is lesz, hogy az ember a barátaival koccintson, annyi szőlő lesz a tőkén mindig, hogy legyen értelme a szüretnek (ha másért nem, legalább a találkozás öröméért).

De a Doktor úrnak már sohasem tudom elmondani, mennyi mindenért vagyok hálás neki, s hogy többek között az ő hatására telepítettem az ő tőkéiről továbbszaporítva a Szerémi zöld ültetvényt.

A jó Doktor ezután az égből vigyázza a zalai szőlészek munkáját, s könyörög értünk az Úrnál. S ez így van rendjén. Isten vidámítsa őt az örökkévalóságig!

Számunkra megmarad a biztatás: Non erit tristis neque turbulentus.

 

 

A dűlő

A Medvebor-birtok összes területe – a barátokhegyi furmintos kivételével – a csáfordi szőlőhegyen, a Dél-oldal dűlőben található. A környékbeliek elbeszélése alapján ez a település legjobb dűlője, valamikor az egész völgy szőlővel volt beültetve, mára egy-egy művelt parcella akad a lassan szaporodó elhanyagolt birtokok és akácosok között.

A dűlő a Zala folyó jobb partján, nem sokkal a Zala zalabéri kanyarodása után terül el, ahogy neve is mutatja, déli lejtésű dűlő egy nyugat-kelet irányú zárt völgyben.

A terület a Zalaapáti hát északi részén helyezkedik el, Zala megye északi csücskében, a Zalai dombságban.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«

 

 

Magamról

A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.

Az, hogy szőlőt kéne művelni, a baráti beszélgetésekben gyakran előkerült, sokszor inkább csak poénként. Aztán 2010 nyarán szüleim vásároltak Zala megyében egy kis hétvégi telket, amin volt kétszáz tőke termő szőlő. Ezt a kis területet kezdtem el – akkor még Szegedről ingázva – rendbe hozni, művelni, s ekkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus növény is a szőlő, s arra is, hogy hosszú távon ezzel szeretnék foglalkozni.

Innen már csak a lehetőségek szabtak határokat: Amint tudtam, igyekeztem a szabadon álló területeket (újra)telepíteni, s minél közelebb a meglévő földekhez újabb területeket szerezni. Ezzel párhuzamosan pedig megtanulni minél többet a szőlőről és a borról.

A legtöbbet a tanulásnak ezen az útján Fekete Béla bácsinak köszönhetek: az ő szőlőjében és pincéjében töltött két szezon alatt tanultam szinte mindent, amit tudok. Béla bácsi somlai borászata a rendszerváltás után úttörő szerepet játszott a Somló méltóságának visszaszerzésében, s annak a kristálytiszta, mindazonáltal hagyományos technológiának, amit ő képvisel, helye van a modern borászatokban is.

De hogy szakmai alapot is teremtsek ezen ismereteknek, jelenleg a keszthelyi Georgikon szőlész-borász szakos végzős hallgatójaként Dr. Kocsis László irányítása alatt gyarapítom tudásomat.

A csapatról

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincéknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.

Jelenleg munkavállalóink mezőgazdasági egyszerűsített foglalkoztatással dolgoznak nálunk, 2019 januárjától minden téren előrelépést fog jelenteni egy állandó félállású munkaerő alkalmazása.

Kapcsolat

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Térkép

Nyitva tartás

Borászatunk elsősorban szőlészetként és borászatként üzemel, s bár szívesen fogadunk vendégeket, rendszeres nyitva tartásunk nincs, a szezonális munkák miatt előre egyeztetett időpontban tudunk látogatókat fogadni. Megértésüket köszönjük.

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.