Áldás Birtok

Régi adósságomnak teszek eleget ezzel a bejegyzéssel, egyúttal számos dologról beszámolok, amik általában nem nagyon látszanak a színfalak mögött.

Talán a legfontosabb dolog, amiről kezdettől fogva beszélni akartam, csak a hogyan és a mikor nem adatott meg: az egész szőlővel való munkám során folyamatosan Isten áldását érzem; minden pillanatban azt élem meg, valóban ez a feladatom, itt a helyem. Ez néha „hétköznapi” csodákkal valósul meg, néha hatalmas és eget rengető események történnek, de leggyakrabban a mindennapok egymásutánja és a belső béke az, ami ráébreszt, hogy mi is az Örökkévaló célja velem itt a Birtokon.

Az egyik ilyen „eget rengető” történet az idei telekvásárlással kapcsolatos. Ahogy arról már korábban több módon is beszámoltam, az egyik szomszédom régóta árulta a telkét, ami az egyik legszebben rendben tartott szőlő a hegyen, egyúttal egy gyönyörű és sokoldalúan használható kis ház is van rajta (és számtalan gyümölcsfa és üres területek az esetleges további telepítésekhez). Ráadásul a tavaly megvásárolt terület (a Fácános) ezen a telken keresztül közelíthető meg.

Amikor megtudtam, hogy a telekre érkezett egy vevő, rögtön megkerestem a tulajdonost, hátha meg tudnánk egyezni. Vicces dolog úgy alkudni, hogy az embernek egy fillérje sincs és épp milliókról beszél – még akkor is, ha valamelyest van fedezet az ügyletre. A lényeg, hogy megegyeztünk, s márciusban ki is fizettem a foglalót azzal, hogy a teljes összeget augusztus 31-ig kell átadnom.

És itt jön a képbe a csoda. Ugyanis tényleg nem volt pénzem a dologra. Akadt viszont pár barát, akik teljesen váratlanul és fantasztikusan önzetlen módon mellém álltak, illetve az ügy mellé. Nem csak a foglalónál, hanem a végösszeg kiegyenlítésénél is. És mire mindent kifizettem, az akció fedezetét jelentő péceli építési telkemet sikerült eladnom, napra pontosan a kitűzött határidőre, azaz augusztus 31-re, így minden kölcsönt vissza tudtam adni. Ez úton is köszönöm azoknak, akik segítettek, és azoknak is, akik segítettek volna, ha további segítségre lett volna szükség.

A másik „csoda” földművessé válásom rögös útja. Az idén módosított földtörvény (és a kapcsolódó törvények) bevezették a regisztrált földműves fogalmát, mostantól mind a földek megvásárlása, mind a tényleges művelés bizonyos feltételekhez van kötve, s a legkönnyebben gazdálkodni tényleg csak regisztrált földművesként lehet. Ilyen viszont csak akkor lehetek, ha legalább három éve igazolt árbevételem származik a mezőgazdaságból vagy szakirányú végzettségem van. Mivel szakirányú végzettséggel nem rendelkezem (persze, mondhatnám, hogy a teológia – a Teremtéstörténetet figyelembe véve – valójában erre készített fel), marad a három éves árbevétel. Nosza, elszaladtam őstermelőnek regisztrálni (nem írom le a teljes folyamatot, számtalan hivatal számtalan adatbázisában számtalan regisztrációs számon tartanak nyilván), s őstermelő lettem.

Rá egy hétre meglátogattam kedves hegybírómat, akinél épp ott volt a falugazdászom. Véletlen? Nem. Épp az MVH által támogatott utolsó Aranykalászos Gazda tanfolyamra keresett jelentkezőket. A felvételi követelmény az őstermelői igazolvány és az MVH regisztráció (amit alig egy héttel korábban csináltam meg). Véletlen? Nem.

Az apróbb csodák közül az egyik leglátványosabb a szőlő növényvédelméhez kötődik. A tavaszon elhatároztam, hogy idén is Béla bácsi technológiájával művelem a szőlőt, azaz minél kevesebb permetezéssel, s a vegyszerek locsolását virágzás után kezdem csak, ahogy tavaly is csináltuk. Igen ám, de úgy láttam a tavaly, hogy egyes táblák kicsit leromlott állapotban vannak, talán némi lombtrágya segítene rajtuk. A lombtrágya ideális kijuttatási ideje pedig egyértelműen a vegetációs időszak első fele, azaz a virágzás előtt el kellett kezdeni a permetezést – s ha már permeteztem, egy kis ként is tettem a tartályba. Egyedül ennek köszönhető, hogy az idei évben lesz termésem, s nem vitt el mindent a lisztharmat. Véletlen?

 

...neque turbulentus

Az Izajás-idézet (Iz42,4) általam legkedvesebbnek tartott fordítása szerint "nem fárad el, kedvét el nem veszíti". Mert az áldás nem azt jelenti, hogy az embernek nem kell küzdenie. Az áldás nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek. Az áldás nem azt jelenti, hogy minden vidám. Az életöröm és a vidámság Istene nem azt várja tőlünk, hogy folyton vigyorogjunk!

Így az idei évben (fű alatt) Áldás Birtoknak keresztelt Medvebor Birtok jelmondata nem véletlenül a hűséget, kitartást emeli ki.

Mert volt nehézség bőven, s voltak bőven olyan dolgok, amiket fel kell tudni dolgozni, meg kell tudni emészteni és együtt kell tudni vele élni.

Az augusztus végét beárnyékolja egy sajtóhír: a zalai borászatot újra ismertté tevő Dr. Bussay László hosszas betegség után elhunyt. Egyszer találkoztam csak vele, ő valószínűleg nem is emlékezett rám, de vallom, hogy szinte mindent Neki köszönhetek. Azoknak az interjúknak, amiket rongyosra hallgattam; a boroknak, amiket tőle kóstoltam; a kitartásnak és a hitnek, amit láttam benne: hogy bár Zala megye nem egy jól hangzó név a magyar borpiacon, becsülettel, tisztességgel kiváló borok készíthetők ezen a tájon is. Olyan borokat készített, amikkel az Úristen örvendeztette meg magát (ahogy a Doki beszélt a céljairól), csak épp ő volt az eszköz a munka során. Az ő emlékére legyen itt egy régi interjú, amiben a munkájáról beszél. Azt gondolom, szinte olyan, mint egy lelkigyakorlat – nem csak a szőlőről szól, de arról is, mit jelent embernek lenni. Kopogtató.

És mindehhez képest az, hogy valószínűleg az idei termésből sem lesz minősített (azaz kereskedelmi forgalomba hozható) borom, csak apróság. Hiszen az idő mindig megújul, lesz következő év, s mi egyet újra lépünk. Lesz szőlővirág és lesz bor a palackban, ha nem idén, akkor jövőre vagy két év múlva.
És nem számít igazán, hogy tavasszal kirágták a rügyeket a hernyók, a maradékot elvitte a lisztharmat, s ami esetleg mégis a tőkén maradt, azt a rothadás fenyegeti, mert annyi bor így is lesz, hogy az ember a barátaival koccintson, annyi szőlő lesz a tőkén mindig, hogy legyen értelme a szüretnek (ha másért nem, legalább a találkozás öröméért).

De a Doktor úrnak már sohasem tudom elmondani, mennyi mindenért vagyok hálás neki, s hogy többek között az ő hatására telepítettem az ő tőkéiről továbbszaporítva a Szerémi zöld ültetvényt.

A jó Doktor ezután az égből vigyázza a zalai szőlészek munkáját, s könyörög értünk az Úrnál. S ez így van rendjén. Isten vidámítsa őt az örökkévalóságig!

Számunkra megmarad a biztatás: Non erit tristis neque turbulentus.

 

Hozzászólások   

#4 bakatorro 2017-01-02 20:20
Így utólag is Boldog Új Évet és további sok sikert!
:-)
Idézet
#3 vitall.hu 2015-08-25 12:54
Kiváló bejegyzés! Köszönöm szépen és üdvözlöm a szerzőt.
Idézet
#2 medve 2014-09-18 20:33
Köszi, Juli!
Mikor jöttök megnézni?
Idézet
#1 Juli 2014-09-18 17:16
Isten áldja a Birtokot és a birtokost!
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

GabssyPress

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk. A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.