szezon előtt

Itt az ideje, hogy kissé összegezzem az elmúlt időszakban történteket, meg egy kicsit – így a neten is – összefoglaljam, mi mindent kéne csinálni a következő hónapokban.

Az első és egyik legfontosabb újdonság, hogy 2016 nyarától főállású szőlőtermelő lettem – ez, sajnos, egyelőre a boreladásokban nem nyilvánul meg (technikai, technológiai és adminisztrációs okokból nem sikerült forgalomba hozni a 2015-ös Grizzlinget), de már főmunkaidőben a Birtokon vagyok, s igyekszem minél több időt valóban a szőlőtőkékkel és a borokkal tölteni. Ennek köszönhető az is, hogy a Zala Megyei Kormányhivatalnál sikerült elnyernem egy pályázatot, mellyel elsősorban a meglevő területek támszerkezetét tudtam rendbe hozni (vagy kialakítani), valamint sikerült vennem két jó minőségű és vadonatúj ászokhordót is. Lett egy MF70 típusjelzésű csehszlovák kétkerekű traktorom (NEM rotációs kapa, hiszen körkéses kasza, eke, utánfutó is tartozik hozzá az elmaradhatatlan talajmaró adapteren túl), beruháztam végre egy komoly („félprofesszionális”) fűkaszába (nagyjából kétszer-háromszor olyan gyorsan lehet vele dolgozni, mint a korábbi kínai csodákkal), lett zúzó-bogyózó a szüretekhez (igaz, még csak kézi hajtású) és a szokásos kísérletező kedvemet sem veszítettem el.

 

A tavalyi évben sikerült szert tennem néhány új területre is, így most már nem csak a Déloldal-dűlőben, de a Látóhegyen és az óhídi Barátokhegyen is van szőlőm. Ezek közül a barátokhegyi terület részben tartós bérlet, a többi új tulajdon. A szőlővel beültetett területeim nagysága így már jóval túllépi az egy hektárt, a teljes területméret a két hektárt is.

ültetés barátokkal a Barátokhegyen

Az egyik új területhez kapcsolódóan került tulajdonomba egy új pinceépület, aminek a klímája a korábbi pincékénél sokkal jobban közelít az ideálishoz. Ezt a pincét kell a tavasszal átépíteni, kissé kibővíteni, illetve elektromos szempontból felújítani. A pince mögötti területen egy szépen termő öreg tőkés rizlinges van, aminek a támszerkezete cserére szorul, s vannak kisebb-nagyobb (pár száz m2) területek, ahol az ősgyep föltörésével és beültetésével kell egységesíteni az ültetvényeket.

felújításra váró pince

A Rókalátó nevű területem továbbra is gyengébben teljesít, mint a többi, ezért itt komoly tápanyagpótlást tervezek március végéig (elsősorban „bio”-ban is engedélyezett szervestrágya-alapú tápanyagpótlókkal), majd megfelelő vetőmagkeverékkel igyekszem biztosítani a jól levegőző, laza, kiváló víz- és tápanyag-háztartású talajt.

Phenix NPK 6-8-15

A tavasz közeledtével természetesen a metszés ideje is eljött (ezzel már eléggé előrehaladott állapotban vagyunk, Istennek hála), s nagyon kíváncsi leszek, hogy a tavalyi fagykár és peronoszpóra-fertőzés után milyen lesz a kihajtás – a rügyek vajon mennyire sínylették meg a károsítókat.

Az idei év adminisztrációs újdonsága, hogy az egyszerű bortermelők számára megszűnik (illetve opcionális lesz) az egyszerűsített adóraktár kötelezettsége (valójában a teljes jövedéki törvényt január 1-től felváltja egy új jövedéki törvény, ez csak az egyik változás a sok közül, de nyilván minket ez érdekel :-) ), így én is a kisüzemi bortermelők népes családjába fogok tartozni a jövőben. (Tulajdonképpen annak érdemes bent maradni az adóraktári rendszerben, aki bérpalackozással is foglalkozik.)

NAV_J30 adatlap

Idén már igencsak jó bort kéne készíteni, hogy el lehessen kezdeni a piackeresést; egyúttal ki kell alakítani egy egységes arculatot címkék, palackok, weboldal, névjegykártya stb. terén, ami elsősorban a Medvebor brandhez köthető.

Hát így. Minden év új kihívás.

 

A dűlő

A Medvebor-birtok összes területe – a barátokhegyi furmintos kivételével – a csáfordi szőlőhegyen, a Dél-oldal dűlőben található. A környékbeliek elbeszélése alapján ez a település legjobb dűlője, valamikor az egész völgy szőlővel volt beültetve, mára egy-egy művelt parcella akad a lassan szaporodó elhanyagolt birtokok és akácosok között.

A dűlő a Zala folyó jobb partján, nem sokkal a Zala zalabéri kanyarodása után terül el, ahogy neve is mutatja, déli lejtésű dűlő egy nyugat-kelet irányú zárt völgyben.

A terület a Zalaapáti hát északi részén helyezkedik el, Zala megye északi csücskében, a Zalai dombságban.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«

 

 

Magamról

A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.

Az, hogy szőlőt kéne művelni, a baráti beszélgetésekben gyakran előkerült, sokszor inkább csak poénként. Aztán 2010 nyarán szüleim vásároltak Zala megyében egy kis hétvégi telket, amin volt kétszáz tőke termő szőlő. Ezt a kis területet kezdtem el – akkor még Szegedről ingázva – rendbe hozni, művelni, s ekkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus növény is a szőlő, s arra is, hogy hosszú távon ezzel szeretnék foglalkozni.

Innen már csak a lehetőségek szabtak határokat: Amint tudtam, igyekeztem a szabadon álló területeket (újra)telepíteni, s minél közelebb a meglévő földekhez újabb területeket szerezni. Ezzel párhuzamosan pedig megtanulni minél többet a szőlőről és a borról.

A legtöbbet a tanulásnak ezen az útján Fekete Béla bácsinak köszönhetek: az ő szőlőjében és pincéjében töltött két szezon alatt tanultam szinte mindent, amit tudok. Béla bácsi somlai borászata a rendszerváltás után úttörő szerepet játszott a Somló méltóságának visszaszerzésében, s annak a kristálytiszta, mindazonáltal hagyományos technológiának, amit ő képvisel, helye van a modern borászatokban is.

De hogy szakmai alapot is teremtsek ezen ismereteknek, jelenleg a keszthelyi Georgikon szőlész-borász szakos végzős hallgatójaként Dr. Kocsis László irányítása alatt gyarapítom tudásomat.

A csapatról

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincéknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.

Jelenleg munkavállalóink mezőgazdasági egyszerűsített foglalkoztatással dolgoznak nálunk, 2019 januárjától minden téren előrelépést fog jelenteni egy állandó félállású munkaerő alkalmazása.

Kapcsolat

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Térkép

Nyitva tartás

Borászatunk elsősorban szőlészetként és borászatként üzemel, s bár szívesen fogadunk vendégeket, rendszeres nyitva tartásunk nincs, a szezonális munkák miatt előre egyeztetett időpontban tudunk látogatókat fogadni. Megértésüket köszönjük.

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.