A freeblog.hu-n üzemeltetett régi blog anyagai kerültek fel ide, pusztán a történeti hűség kedvéért.

Itt az ideje, hogy kissé összegezzem az elmúlt időszakban történteket, meg egy kicsit – így a neten is – összefoglaljam, mi mindent kéne csinálni a következő hónapokban.

Az első és egyik legfontosabb újdonság, hogy 2016 nyarától főállású szőlőtermelő lettem – ez, sajnos, egyelőre a boreladásokban nem nyilvánul meg (technikai, technológiai és adminisztrációs okokból nem sikerült forgalomba hozni a 2015-ös Grizzlinget), de már főmunkaidőben a Birtokon vagyok, s igyekszem minél több időt valóban a szőlőtőkékkel és a borokkal tölteni. Ennek köszönhető az is, hogy a Zala Megyei Kormányhivatalnál sikerült elnyernem egy pályázatot, mellyel elsősorban a meglevő területek támszerkezetét tudtam rendbe hozni (vagy kialakítani), valamint sikerült vennem két jó minőségű és vadonatúj ászokhordót is. Lett egy MF70 típusjelzésű csehszlovák kétkerekű traktorom (NEM rotációs kapa, hiszen körkéses kasza, eke, utánfutó is tartozik hozzá az elmaradhatatlan talajmaró adapteren túl), beruháztam végre egy komoly („félprofesszionális”) fűkaszába (nagyjából kétszer-háromszor olyan gyorsan lehet vele dolgozni, mint a korábbi kínai csodákkal), lett zúzó-bogyózó a szüretekhez (igaz, még csak kézi hajtású) és a szokásos kísérletező kedvemet sem veszítettem el.

 

Áldás Birtok

Régi adósságomnak teszek eleget ezzel a bejegyzéssel, egyúttal számos dologról beszámolok, amik általában nem nagyon látszanak a színfalak mögött.

Talán a legfontosabb dolog, amiről kezdettől fogva beszélni akartam, csak a hogyan és a mikor nem adatott meg: az egész szőlővel való munkám során folyamatosan Isten áldását érzem; minden pillanatban azt élem meg, valóban ez a feladatom, itt a helyem. Ez néha „hétköznapi” csodákkal valósul meg, néha hatalmas és eget rengető események történnek, de leggyakrabban a mindennapok egymásutánja és a belső béke az, ami ráébreszt, hogy mi is az Örökkévaló célja velem itt a Birtokon.

Hú, hát a legutolsó blogbejegyzés óta igen sok minden történt, ami azon is lemérhető, hogy már kétszer kellett kaszálni a sorközöket (azaz igen régen írtam).

Próbálom összeszedni, mi minden volt, de azt hiszem, ez a mostani inkább fényképes beszámoló lesz, mint hosszas leírás.

Először is sikerült lefoglalóznom egy újabb területet (még márciusban), ami egyrészt további alvóhelyet és jelentős mennyiségű termő tőkét (valamint nem kevés munkát) jelent, másrészt közvetlen bejárást biztosít a Fácános nevű területemhez. A tervek szerint az ezen a területen lévő vegyes fehér szőlőt meghagyom úgy, ahogy van (nem oltom át), és ez fogja az alapját jelenteni a Rozsdás nevű birtokbornak.

Aztán sikerült végre befejezni a különböző folyamatban lévő kordonokat, kihúzni a drótokat, megigazgatni a karókat. A metszés is befejeződött a kihordással és venyigeégetéssel.

Még áprilisban – a legnagyobb aszály idején, mikor alig lehet beverni az ásót a talajba – elültettünk Ágnes, Andi és Peti segítségével újabb ötszáz oltványt, ezek nagy része gyönyörűen ki is hajtott, s szebben növekednek, mint tavaly ilyenkor (jót tett nekik a májusi eső).

Azóta pedig a vidéki élet közmondásos nyugalma tölt el: fel-alá szaladgálok Somló és Zala között, mert gyakorlatilag folyamatosan el vagyok késve az aktuális munkákkal (kaszálás, permetezés, átoltások stb.). Ezen a helyzeten sokat rontott, hogy az elmúlt másfél hetet a szegedi Borfesztiválon töltöttem Béla bácsi borait árulva. Az élmény felemás: egyrészt fura látni, hogy az egyetemisták többségének szinte mindegy, mi van a poharában, csak tartalmazzon alkoholt. Másrészt jó érzés olyasmit árulni, amiről a vevők többsége megjegyzi: az egész soron a legjobbat nálam kapta.

A hét végén Cilivel és Petrával jártunk a Zsáklakban, Feri pedig szombat este csatlakozott hozzánk.

A cél a meglévő területek metszése volt, s mivel a lányok ilyen munkát még nem csináltak (legalábbis úgy, ahogy én elképzeltem, még biztos nem), először egy kis „szakmai továbbképzésre” került sor.

A probléma természetesen összetett volt. Elsősorban Rambo és Balogh Zoli hatására ugyanis hosszú távon (a Rizlingnél mindenképpen, a többi fajtánál majd kialakul – a Cserszeginél megmarad az ernyőművelés, a Szerémi zöldnél meglátjuk, mennyire termékenyek a rügyek, s attól függően guyot- vagy kordon, a Furmint P26-nál meg hasonlóképp: egyelőre nem tudom, ennek a klónnak az alsó rügyei mennyire termékenyek, ha nem eléggé, akkor itt is marad a guyot-művelés) szeretnék áttérni a kordonkaros művelésmódra.

A mi vidékünkön az ernyőművelés a divat alacsony kordonon, s eddig én az ehhez oly nagyon hasonlító guyot-művelést alkalmaztam. Azonban a tavalyi évben a Rókalátó dűlő Rizlingesében már odafigyeltem rá, hogy egyetlen szálvesszőt hagyjak csak meg tőkénként, ezeket azonos irányba, rendezetten húzzam le vízszintesre, s ha egy mód van rá, a hajtásválogatáskor szép egyenletes eloszlásban maradjanak vesszők (amikből majd az idén ki lehet alakítani a termőalapokat).

1. oldal / 5

Kapcsolat

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Térkép

Nyitva tartás

Borászatunk elsősorban szőlészetként és borászatként üzemel, s bár szívesen fogadunk vendégeket, rendszeres nyitva tartásunk nincs, a szezonális munkák miatt előre egyeztetett időpontban tudunk látogatókat fogadni. Megértésüket köszönjük.

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.