interregnum

avagy két szék között

Ismét itt vagyok a Birtokon, ahogy a múlt héten is töltöttem itt pár napot. Nézegetem a készülő borokat, várom a Rizling érését és készülök a novemberi ültetésre.

A múlt héten kaptam a hírt, hogy a Földhivatal is bejegyezte nevemre a Fácánost. Ennek megfelelően a hét végén neki is láttunk anyuval meg apuval a pusztításnak: a leendő Szigeti vágó helyét igyekeztünk megtisztítani a dzsungeltől, bozótostól, Lázár Ervin szavával lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. De leginkább ágvágóval, druzsbával, fűkaszával, egyebekkel.

Természetesen ahogy lenni szokott, a gépeim nem bírták a bevetést. A druzsba láncolajozója adta meg magát, meg a fűkasza védőlemeze tört el.

A történet tanulságát már sokszor és sokféleképpen megfogalmaztuk, de álljon itt is, okulásképpen (meg hátha mi is elfelejtjük): Sokkal jobban megéri egy neves gyártó hobbikategóriás készülékét megvenni, mint ugyanazért a pénzért egy ismeretlen gyártó csúcskategóriás gépét, mivel

  • a neves gyártó készüléke ritkábban romlik el
  • bármely szervíz javítja, nem kell a fél országon át utaztatni a gépet
  • olcsó hozzá az alkatrész

A borok egyébként szépen forranak, de még rengeteg a cukor bennük. A pince hőmérséklete ideális, 14-16 fok között változik. A forrás egészen lassan megy végbe, a borok aromája már most kellemes, az élesztőíz ellenére. Ami biztosan látszik: idén nem kell tartanunk a borok lelágyulásától, sőt, inkább savgazdag lesz a végeredmény (azért ez még változni fog a téli hidegek hatására).

A Nektár érdekes módon (a kénezés ellenére) elkezdte kiforrni a törkölyből származó cukrot, ezért lefejtettem a seprőjéről, házasítottam a félretett („tiszta”) részével, majd beállítottam a kénszintet. A meleg pince és a meglehetősen alacsony alkoholtartalom miatt viszonylag magas (50mg/l) kénen kell tartanom, hogy ne induljon újra a forrás. Mivel a tavalyi tapasztalatok alapján (a novemberben palackozott újborban a télen kivált a borkő) ezt a tételt is csak tavasszal palackozom és a sterilszűrést is csak akkor tudom megcsinálni, kénytelen vagyok a kénezésben bízni és a kénszintet folyamatosan ellenőrizgetni. A végeredmény egyébként – zamatra – egészen izgalmas lett. Megvan benne a Nektár fűszeressége, érződik a rengeteg „maradékcukor”, amit kellően ellensúlyoznak a savak. A hiányossága az alacsony alkohol – néha kicsit olyan élmény, mintha valami üdítőt kortyolna az ember.

Az Olaszrizling szürete viszont egyre halasztódik. A múlt héten próbaszüretet tartottam (s igyekeztem alaposan beválogatni a zöldebb fürtöket is), s a fokoló 17MM-et mutatott. Biztos vagyok azonban benne, hogy akár egy-két óra héjon áztatás jelentősen megdobja a cukorfokot.

Olaszrizling

Azonban az időjárás eszményi, a ködös-párás-csapadékos hajnalokat koraőszi meleg és napsütés követi, s az előrejelzések szerint ez a következő két hétben folytatódni fog. A szőlő szépen aszúsodik és/vagy töpped, de elég sok a teljesen egészséges fürt is. A rizikó itt már az, hogy amit a minőségen nyerek, azt elveszítem a mennyiségen, illetve, ha a meteorológia téved, és hirtelen beköszönt a tél, az egész termés veszhet. Másfelől a levelek sajnos már teljesen sárgák, így tényleges cukortermelés már nem nagyon van, csak a vízveszteségből eredő koncentrálódás az, ami növelheti a cukrot. Ezzel viszont tényleg csínján kell bánni, nagyon jól el kellene találni azt a bizonyos szüreti időpontot.

A múltkor meg sem tudtam nézni, hogy a fiúk mit is műveltek a hagyományos műveléssel: gyönyörűen kitisztították a területet a novemberi ültetéshez.

leendő kordonok, a megmaradt két sor a tavaszi átoltások eredménye


A kép előterében látható átoltások közé egy sor Olaszrizling kerül, míg a cseresznyefa fölötti területen közel háromszáz tőke Szerémi zöld fog otthonra lelni. Itt (a Szerémi vágóban) 80-100 öreg tőkét át kell majd oltani a tavasszal, hogy egységes legyen a fajtaszerkezet.

Most a héten egyébként a Fácánosban található Furmint vágó kitakarítását szeretném befejezni Márti nagynénémmel, illetve belefogtam olyan aprólékos (és egyáltalán nem sürgős, viszont élvezetes) tevékenységekbe, mint a préseim felújítása (átkenem zománcfestékkel, kitakarítom a fejet, meghúzom a csavarokat stb.). Fát is kellene aprítani télire, hogy ne a fabrikettet használjuk, ha már helyben van ennyi tüzelő. Meg is kéne kapálni a szőlőt, különösen a fiatal tőkéket (csirkézni idén sem fogok, úgy tűnik, nem egy fagyveszélyes környék a Hobbitvölgy).

S végül egy régi adósságomat szeretném törleszteni. Készült egy kép a fedett teraszról, íme (az építményre egyébként nagyon büszke vagyok – teljesen saját tervezés és saját kivitelezés (egyúttal köszönet mindazoknak, akik részt vettek az építkezésben)):

My Wines

Olaszrizling, ahogy mi szeretjük. A Déloldal-dűlő finom olaszrizlingjét a lehető legegyszerűbb módon szerettük volna megmutatni: hagyományos, fahordós erjesztés és érlelés után került palackba ez a tétel. A hangsúlyos savakat a minimális maradékcukor teszi kerekké.
Ez a bor természetes bor*! Ez a különleges bor a 2018. év terméséből két különböző termőhelyen termett, két különböző technológiával készült bor házasításaként született. A Szent György-hegy vulkanikus kúpján érett Olaszrizling öt hónapot töltött fahordóban, míg a zalai löszhátak Cserszegi fűszeres termése teljesen reduktív technológiával (de adalékmentesen!) érlelődött zalaszentgróti pincénkben.
Ez a bor természetes bor*! A 2017-es Olaszrizling és Cserszegi házasításából született bor mind mennyiségben, mind minőségben felülmúlta a korábbi éveket. Az eddigi legtöbb és legmagasabb cukorfokú (s nyilván legjobb minőségű is) termés leszedve, ledarálva, kipréselve pihen a hordók mélyén. Ez elképesztően jó érzés. Mivel ez lesz az első tételem, ami kereskedelmi forgalomba is kerül, szeretnék valami igazán jót alkotni, de ez nyilván nem csak rajtam múlik. A bor szépen forr, nem sokára jön az első fejtés, aztán már csak pihennie kell egy kicsit a palackozásig. Az ízek és illatok már most ígéretesek, bár ilyenkor – érthető módon – még az erjedési ízek dominálnak.
Ez a bor természetes bor*. Szerémi zöld: Különleges ízvilágú, a filoxéravész idején majdnem eltűnt ősi magyar fajtáról van szó. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének fajtagyűjteményében valamint a Szerémségben néhány régi telepítésű dűlőben megtalálható, innen szaporított magának néhány elkötelezett borász. A szerémi zöldet Bihar és Arad megyében, valamint az Alföldön termesztették. Egykor az egyik legjobb fehérborszőlő-fajtának tartották. Zamatos, kellemesen savas, zöldfehér színű bort terem. Eredete nem pontosan ismert, talán a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség (mint az nevéből valószínűsíthető), de lehet a mai Magyarország is. Minden bizonnyal Kárpát-medencei fajta.

 

The Vineyard

The centre of the estate - and the majority of our own territories - can be found on the southern side of the "Csáford" hill. According to the locals, it is the best vineyard of the neighborhood: it used to be planted full of vine but most of them have been abandoned since.

Our vineyard is situated in the Zala hills region, in the northern corner of Zala county, on the right side of the river Zala (not far beyond its Zalabér bend), sloping South in a West-East laying, closed valley.

We have some newly planted terroirs in Óhíd, right next to Saint Anne's chapel. We also rent terroirs on St George's mountain (Szent György-hegy – on the north bank of the lake Balaton) which is considered one of the most special wine-producing regions of Hungary; and we buy grapes from Dörgicse, also in the Balaton north bank region.

 

 

About Myself

For most of us, wine is present in our lives as some mystical drink. Unfortunately, many encounter it in improper ways... I was lucky enough to be always steered towards the civilized consumption of quality wines by my friends and acquaintances.

The idea of actually cultivating vine came up many times in conversation though usually only as a joke. Then in 2010 my parents bought a small estate in Zala county, complete with a tiny bungalow and 200 producing vines. This was the estate that I set off to tidy up and cultivate (back then still "commuting" from the other end of the country, Szeged), only to realise on the fly, that this is indeed what I want to do on the long run.

From this point on only my opportunities restrained my endeavours: I tried to (re)plant the empty fields as well as buy new ones as close as possible. Meanwhile I strove to learn all that I could about vine and wine.

My most important master on this journey of learning was Béla Fekete: the two seasons that I had the privilege to spend in his cellar taught me almost everything I know. His winery played a pioneering role in re-establishing the honour of the Somló wine region after the regime change, and his crystal clear, traditional technique is a valid source for modern wineries, too.

I also attend formal training to strengthen my professional knowledge as a student of the Georgikon Faculty of the University of Pannonia, under the guidance of László Kocsis Dr.

About the Team

I cannot sufficiently emphasize that no vineyard or cellar can operate as a one-man show: without adequat help it is sentenced to death. In our case family and friendly ties play an important role but naturally we can't and shouldn't forget about the hired helpers either, even if they too grow out mostly from our friends.



A few people work for us on an occasional basis, and from March 2019 Áron is our permanent (part-time) employee whose help makes our job more efficient.

 

Contacts

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Map

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.