non erit tristis neque turbulentus

Áldás Birtok

Régi adósságomnak teszek eleget ezzel a bejegyzéssel, egyúttal számos dologról beszámolok, amik általában nem nagyon látszanak a színfalak mögött.

Talán a legfontosabb dolog, amiről kezdettől fogva beszélni akartam, csak a hogyan és a mikor nem adatott meg: az egész szőlővel való munkám során folyamatosan Isten áldását érzem; minden pillanatban azt élem meg, valóban ez a feladatom, itt a helyem. Ez néha „hétköznapi” csodákkal valósul meg, néha hatalmas és eget rengető események történnek, de leggyakrabban a mindennapok egymásutánja és a belső béke az, ami ráébreszt, hogy mi is az Örökkévaló célja velem itt a Birtokon.

Az egyik ilyen „eget rengető” történet az idei telekvásárlással kapcsolatos. Ahogy arról már korábban több módon is beszámoltam, az egyik szomszédom régóta árulta a telkét, ami az egyik legszebben rendben tartott szőlő a hegyen, egyúttal egy gyönyörű és sokoldalúan használható kis ház is van rajta (és számtalan gyümölcsfa és üres területek az esetleges további telepítésekhez). Ráadásul a tavaly megvásárolt terület (a Fácános) ezen a telken keresztül közelíthető meg.

Amikor megtudtam, hogy a telekre érkezett egy vevő, rögtön megkerestem a tulajdonost, hátha meg tudnánk egyezni. Vicces dolog úgy alkudni, hogy az embernek egy fillérje sincs és épp milliókról beszél – még akkor is, ha valamelyest van fedezet az ügyletre. A lényeg, hogy megegyeztünk, s márciusban ki is fizettem a foglalót azzal, hogy a teljes összeget augusztus 31-ig kell átadnom.

És itt jön a képbe a csoda. Ugyanis tényleg nem volt pénzem a dologra. Akadt viszont pár barát, akik teljesen váratlanul és fantasztikusan önzetlen módon mellém álltak, illetve az ügy mellé. Nem csak a foglalónál, hanem a végösszeg kiegyenlítésénél is. És mire mindent kifizettem, az akció fedezetét jelentő péceli építési telkemet sikerült eladnom, napra pontosan a kitűzött határidőre, azaz augusztus 31-re, így minden kölcsönt vissza tudtam adni. Ez úton is köszönöm azoknak, akik segítettek, és azoknak is, akik segítettek volna, ha további segítségre lett volna szükség.

A másik „csoda” földművessé válásom rögös útja. Az idén módosított földtörvény (és a kapcsolódó törvények) bevezették a regisztrált földműves fogalmát, mostantól mind a földek megvásárlása, mind a tényleges művelés bizonyos feltételekhez van kötve, s a legkönnyebben gazdálkodni tényleg csak regisztrált földművesként lehet. Ilyen viszont csak akkor lehetek, ha legalább három éve igazolt árbevételem származik a mezőgazdaságból vagy szakirányú végzettségem van. Mivel szakirányú végzettséggel nem rendelkezem (persze, mondhatnám, hogy a teológia – a Teremtéstörténetet figyelembe véve – valójában erre készített fel), marad a három éves árbevétel. Nosza, elszaladtam őstermelőnek regisztrálni (nem írom le a teljes folyamatot, számtalan hivatal számtalan adatbázisában számtalan regisztrációs számon tartanak nyilván), s őstermelő lettem.

Rá egy hétre meglátogattam kedves hegybírómat, akinél épp ott volt a falugazdászom. Véletlen? Nem. Épp az MVH által támogatott utolsó Aranykalászos Gazda tanfolyamra keresett jelentkezőket. A felvételi követelmény az őstermelői igazolvány és az MVH regisztráció (amit alig egy héttel korábban csináltam meg). Véletlen? Nem.

Az apróbb csodák közül az egyik leglátványosabb a szőlő növényvédelméhez kötődik. A tavaszon elhatároztam, hogy idén is Béla bácsi technológiájával művelem a szőlőt, azaz minél kevesebb permetezéssel, s a vegyszerek locsolását virágzás után kezdem csak, ahogy tavaly is csináltuk. Igen ám, de úgy láttam a tavaly, hogy egyes táblák kicsit leromlott állapotban vannak, talán némi lombtrágya segítene rajtuk. A lombtrágya ideális kijuttatási ideje pedig egyértelműen a vegetációs időszak első fele, azaz a virágzás előtt el kellett kezdeni a permetezést – s ha már permeteztem, egy kis ként is tettem a tartályba. Egyedül ennek köszönhető, hogy az idei évben lesz termésem, s nem vitt el mindent a lisztharmat. Véletlen?

 

...neque turbulentus

Az Izajás-idézet (Iz42,4) általam legkedvesebbnek tartott fordítása szerint "nem fárad el, kedvét el nem veszíti". Mert az áldás nem azt jelenti, hogy az embernek nem kell küzdenie. Az áldás nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek. Az áldás nem azt jelenti, hogy minden vidám. Az életöröm és a vidámság Istene nem azt várja tőlünk, hogy folyton vigyorogjunk!

Így az idei évben (fű alatt) Áldás Birtoknak keresztelt Medvebor Birtok jelmondata nem véletlenül a hűséget, kitartást emeli ki.

Mert volt nehézség bőven, s voltak bőven olyan dolgok, amiket fel kell tudni dolgozni, meg kell tudni emészteni és együtt kell tudni vele élni.

Az augusztus végét beárnyékolja egy sajtóhír: a zalai borászatot újra ismertté tevő Dr. Bussay László hosszas betegség után elhunyt. Egyszer találkoztam csak vele, ő valószínűleg nem is emlékezett rám, de vallom, hogy szinte mindent Neki köszönhetek. Azoknak az interjúknak, amiket rongyosra hallgattam; a boroknak, amiket tőle kóstoltam; a kitartásnak és a hitnek, amit láttam benne: hogy bár Zala megye nem egy jól hangzó név a magyar borpiacon, becsülettel, tisztességgel kiváló borok készíthetők ezen a tájon is. Olyan borokat készített, amikkel az Úristen örvendeztette meg magát (ahogy a Doki beszélt a céljairól), csak épp ő volt az eszköz a munka során. Az ő emlékére legyen itt egy régi interjú, amiben a munkájáról beszél. Azt gondolom, szinte olyan, mint egy lelkigyakorlat – nem csak a szőlőről szól, de arról is, mit jelent embernek lenni. Kopogtató.

És mindehhez képest az, hogy valószínűleg az idei termésből sem lesz minősített (azaz kereskedelmi forgalomba hozható) borom, csak apróság. Hiszen az idő mindig megújul, lesz következő év, s mi egyet újra lépünk. Lesz szőlővirág és lesz bor a palackban, ha nem idén, akkor jövőre vagy két év múlva.
És nem számít igazán, hogy tavasszal kirágták a rügyeket a hernyók, a maradékot elvitte a lisztharmat, s ami esetleg mégis a tőkén maradt, azt a rothadás fenyegeti, mert annyi bor így is lesz, hogy az ember a barátaival koccintson, annyi szőlő lesz a tőkén mindig, hogy legyen értelme a szüretnek (ha másért nem, legalább a találkozás öröméért).

De a Doktor úrnak már sohasem tudom elmondani, mennyi mindenért vagyok hálás neki, s hogy többek között az ő hatására telepítettem az ő tőkéiről továbbszaporítva a Szerémi zöld ültetvényt.

A jó Doktor ezután az égből vigyázza a zalai szőlészek munkáját, s könyörög értünk az Úrnál. S ez így van rendjén. Isten vidámítsa őt az örökkévalóságig!

Számunkra megmarad a biztatás: Non erit tristis neque turbulentus.

 

My Wines

Olaszrizling, ahogy mi szeretjük. A Déloldal-dűlő finom olaszrizlingjét a lehető legegyszerűbb módon szerettük volna megmutatni: hagyományos, fahordós erjesztés és érlelés után került palackba ez a tétel. A hangsúlyos savakat a minimális maradékcukor teszi kerekké.
Ez a bor természetes bor*! A 2017-es Olaszrizling és Cserszegi házasításából született bor mind mennyiségben, mind minőségben felülmúlta a korábbi éveket. Az eddigi legtöbb és legmagasabb cukorfokú (s nyilván legjobb minőségű is) termés leszedve, ledarálva, kipréselve pihen a hordók mélyén. Ez elképesztően jó érzés. Mivel ez lesz az első tételem, ami kereskedelmi forgalomba is kerül, szeretnék valami igazán jót alkotni, de ez nyilván nem csak rajtam múlik. A bor szépen forr, nem sokára jön az első fejtés, aztán már csak pihennie kell egy kicsit a palackozásig. Az ízek és illatok már most ígéretesek, bár ilyenkor – érthető módon – még az erjedési ízek dominálnak.
Ez a bor természetes bor*! Ez a különleges bor a 2018. év terméséből két különböző termőhelyen termett, két különböző technológiával készült bor házasításaként született. A Szent György-hegy vulkanikus kúpján érett Olaszrizling öt hónapot töltött fahordóban, míg a zalai löszhátak Cserszegi fűszeres termése teljesen reduktív technológiával (de adalékmentesen!) érlelődött zalaszentgróti pincénkben.
Ez a bor természetes bor*. Szerémi zöld: Különleges ízvilágú, a filoxéravész idején majdnem eltűnt ősi magyar fajtáról van szó. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének fajtagyűjteményében valamint a Szerémségben néhány régi telepítésű dűlőben megtalálható, innen szaporított magának néhány elkötelezett borász. A szerémi zöldet Bihar és Arad megyében, valamint az Alföldön termesztették. Egykor az egyik legjobb fehérborszőlő-fajtának tartották. Zamatos, kellemesen savas, zöldfehér színű bort terem. Eredete nem pontosan ismert, talán a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség (mint az nevéből valószínűsíthető), de lehet a mai Magyarország is. Minden bizonnyal Kárpát-medencei fajta.

 

The Vineyard

The centre of the estate - and the majority of our own territories - can be found on the southern side of the "Csáford" hill. According to the locals, it is the best vineyard of the neighborhood: it used to be planted full of vine but most of them have been abandoned since.

Our vineyard is situated in the Zala hills region, in the northern corner of Zala county, on the right side of the river Zala (not far beyond its Zalabér bend), sloping South in a West-East laying, closed valley.

We have some newly planted terroirs in Óhíd, right next to Saint Anne's chapel. We also rent terroirs on St George's mountain (Szent György-hegy – on the north bank of the lake Balaton) which is considered one of the most special wine-producing regions of Hungary; and we buy grapes from Dörgicse, also in the Balaton north bank region.

 

 

About Myself

For most of us, wine is present in our lives as some mystical drink. Unfortunately, many encounter it in improper ways... I was lucky enough to be always steered towards the civilized consumption of quality wines by my friends and acquaintances.

The idea of actually cultivating vine came up many times in conversation though usually only as a joke. Then in 2010 my parents bought a small estate in Zala county, complete with a tiny bungalow and 200 producing vines. This was the estate that I set off to tidy up and cultivate (back then still "commuting" from the other end of the country, Szeged), only to realise on the fly, that this is indeed what I want to do on the long run.

From this point on only my opportunities restrained my endeavours: I tried to (re)plant the empty fields as well as buy new ones as close as possible. Meanwhile I strove to learn all that I could about vine and wine.

My most important master on this journey of learning was Béla Fekete: the two seasons that I had the privilege to spend in his cellar taught me almost everything I know. His winery played a pioneering role in re-establishing the honour of the Somló wine region after the regime change, and his crystal clear, traditional technique is a valid source for modern wineries, too.

I also attend formal training to strengthen my professional knowledge as a student of the Georgikon Faculty of the University of Pannonia, under the guidance of László Kocsis Dr.

About the Team

I cannot sufficiently emphasize that no vineyard or cellar can operate as a one-man show: without adequat help it is sentenced to death. In our case family and friendly ties play an important role but naturally we can't and shouldn't forget about the hired helpers either, even if they too grow out mostly from our friends.



A few people work for us on an occasional basis, and from March 2019 Áron is our permanent (part-time) employee whose help makes our job more efficient.

 

Contacts

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Map

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.