Ahogy azt a FB-on már írogattam, a múlt hét végén lent voltunk a Tanyán és komoly ültetésbe fogtunk. A terv az volt, hogy a korábban megvásárolt csemegeszőlőket, valamint a 173 db Szerémi zöldet és 195 db Szigeti oltványt helyezzük végső nyugalomra, ha egy mód van rá, motoros földfúró segítségével.

Péntek reggel indultunk Kőbánya-Kispestről, s várható volt, hogy csak kora délutánra érünk le. Az a feneség a késő őszi vagy téli kerti munkákban, hogy eszméletlenül korán sötétedik, és így alig lehet valamit csinálni. Ez egyébként az egész hétvégére rányomta a bélyegét...

Egy gyors ebéd után kikölcsönöztük a földfúrót, és a nap utolsó sugarainál még kipróbáltuk. A tavalyi tapasztalatokkal ellentétben csodálatosan gyorsan tudtunk vele dolgozni, s ez komoly reményekre adott okot. Az így kifúrt néhány helyre Andi egyből elkezdte berakni a csemegeszőlőket.

Andi ültet

Mikor ránk sötétedett, a pincében folytattuk a tevékenykedést: a kiforrt Rozsdás alapanyagot kellett átfejteni üvegballonba meg acélba. Ezt a tételt hosszú távon (kb. 5 hónap) szeretném fahordóban érlelni, de jelenleg kizárólag 225 literes francia hordóim vannak (a Józsi bácsitól megmentett hordókról egyelőre semmit nem tudok - ha időm lesz és az időjárás is engedi megnézzük őket, de némi felújítási procedúra mindenképp rájuk fog férni), a bor mennyisége meg kb. 180 liter lett. A szomszédból szüretelt Stoppossal akarom majd kiegészíteni, de az még forrásban van, majd a decemberi fejtéskor tudok mindent a helyére tenni.

Megkóstoltuk viszont a még mindig forrásban lévő Olaszrizlinget meg a Cserszegit is, s mindkettő nagyon ígéretes.

A Szigeti-vágó ültetésre előkészítve

Másnap aztán nekiláttunk a fúrásnak: sötétedésig éppen sikerült az összes lyukat kifúrnunk, s még épp határidőre a fúrót visszajuttatni a kölcsönzőbe. A vállunk táján és a karjainkban soha nem tapasztalt módon éreztük az izomlázat, úgy elfáradtunk, hogy beszélni is alig tudtunk, de a fáradalmakat kellemes termálvízben ücsörögve pihenhettük ki.

A torpedóromboló trágyaszállítóvá alakítva

Mivel a fúrással kész voltunk, s ezalatt Andi is igen jól haladt az ültetéssel, úgy gondoltuk, a hátralévő munkákat sitty-sutty meg tudjuk csinálni. Tévedtünk. Vasárnap este már alig látva, a szürkületben néha egymás lábát is oltványnak nézve küzdöttünk, s még mindig messze voltunk attól, hogy készen legyünk. Nem túl elégedetten tértünk nyugovóra.

Hétfőn aztán korán kelve tényleg jobban haladtunk, és sikerült befejeznünk a művet! Gyönyörű lett a terület! Az azóta szinte folyamatosan csöpörgő eső pedig jól beáztatja a talajt. Szép az élet!

 A hétvégéről készült képek itt láthatók.