budai gohér

Származása: A fajta bejelentésekor a bejelentők úgy vélték, hogy a kiválasztott fajta ’Budai gohér’ a Gohér fajtakörhöz tartozik. Ezért Gohér néven került állami bejelentésre. A bejelentést követően lefolytatott vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a bejelentett fajta nem egyezik meg a Gohér fajtakör egyetlen tagjával sem, a neve ellenére nem a Gohér ’conculta’ tagja.

A Budai gohér önálló fajta, melynek részletes leírása nem található meg ampelográfiai leírásokban. A Juhfark, Fehér gohér, Királyszőlő és Demjén fajták szinonima neveként említik.

Németh (1970) ampelográfiai albumában a Demjénről közölt rövid fajtaleírás alapján úgy tűnt, hogy az megegyezik az állami elismerésre bejelentett Budai gohér fajtával. A morfológiai vizsgálataink megerősítették a két fajta azonosságát.

Varga Zs. és munkatársai (2007) molekuláris bélyegekkel azonosították és elkülönítették a Budai gohér fajtát a Gohér conculta-tól. A Demjén fajtanév már a középkorban ismert volt, Balassa (1991) szerint a Demjén neve 1632-ben kelt írásban jelenik meg először. Nevét valószínűleg a gyógyszerészek védőszentjéről kaphatta, mely a fajta vélt gyógyító hatásával hozható összefüggésbe. Nagyon valószínű, hogy magyar eredetű, régi szőlőfajta.

Ma már nagyobb felületen nem termelik, csupán fajtagyűjteményekben és szórványban fordul elő. Az utóbbi években Tokaj-hegyalján felkarolták a fajtát, elkezdték szelektálását és megindult kísérleti célú telepítése is.

Ampelográfiai jellemzők: Növekedése középerős vagy erős, hajtása félig felálló, ízközei hosszúak. A fiatal hajtás vitorlája teljesen nyitott, gyapjúszőrözöttségének mértéke sűrű. A fiatal levél színe bronzos-zöld, a levéllemez fonákán a gyapjúszőrök sűrűsége közepes, a serteszőrök sűrűsége a levéllemez fonákán csupasz vagy igen ritka. Az ízközök színe a háti oldalon zöld, piros csíkozással, a hasi oldalon teljesen zöld. Vesszője közép-vastag, sárgásbarna, csíkozott.

A kifejlett levél nagy, ötszögű, nem fényes, karéjainak száma három. A levéllemez hullámos, felülete gyengén hólyagos, fonáka közepesen gyapjú- és serteszőrös, vállöble szélesen nyitott. A felső oldalöböl zárt, mélysége közepes-mély. A levélszéle fűrészescsipkés, levélfogak hosszúsága közepes, levélnyele kissé szőrös, a főérhez viszonyítva kissé rövidebb. A kacs középhosszú.

Termékenyüléstől függően változik a fürtök tömege és azok tömöttsége. Jó termékenyülés esetén fürtjei nagyok, lazák vagy közepesen tömöttek. Bogyója Domoszlón 3,1 g átlagtömeget ért el. A kettős megtermékenyülésből származó normál méretű bogyói nagyok, elliptikusak. Jól megkülönböztethető a Fehér gohér fajtától, mely ovális, esetenként majdnem kerek. Bogyója sárgászöld, húsos, héja közepesen vastag, kissé vastagabb, mint a Fehér gohéré. A Fehér gohér bogyói lédúsabbak. Bogyójának húsa kissé kemény, íze semleges. A fürtök bogyóinak száma és mérete erősen függ a megtermékenyüléstől, mely az egyes évek bogyószámában megfigyelhető (89-147 db) nagy különbséget eredményezi.

Termesztési érték: A vizsgált fajta funkcionálisan nővirágú, ezért termékenyülése erősen ingadozó. Termőképessége a domoszlói kísérletben jónak bizonyult, melyben minden bizonnyal közrejátszott, hogy több évben jól termékenyült az ültetvényben található számos, különböző időben virágzó fajta pótbeporzásának köszönhetően.

A fajta magas mustfokkal érik. Bogyóinak cukortartalma legalább 2 mustfokkal minden évben meghaladja a Fehér gohérét. Mustjának és borának savtartalma alacsony, a Furmint T.85-énél mintegy 2-3 g/l-rel alacsonyabb. Jelentős különbség figyelhető meg borkősav-tartalmát illetően, mivel általában ennek mennyisége kicsi, 1,5 g/l alatti, szemben a Furmint fajtáéval, melyre az évjáratoktól függően a 2-4 g/l érték jellemző. Alacsony borkősav-tartalma feltehetően a botrítisz borkősav.felhasználásával is összefüggésbe hozható. Bora ugyanakkor lényegesen több összes polifenolt tartalmaz. Borának cukormentes extrakt tartalma magas, a Furmint T.85-éhez hasonló.

Bora kissé illatos, lágy, kedvező évjáratokban cukorban, extraktban igen gazdag, különleges minőségű. Elsősorban édesnemes bor készítésére alkalmas. Peronoszpórára erősen, lisztharmatra közepesen, szürkerothadásra kissé fogékony. Bogyói töppedésre, ill. aszúsodásra hajlamosak. Rügyfakadási ideje közepes. Korán zsendül, évjárattól függően akár 2-3 hét különbség is előfordult a Furminthoz viszonyítva. Rövid tenyészidejű, korán érő fajta. Szeptember közepén érik, de gyakran túlérésben, szeptember végén, október első felében szüretelik.

Alacsony vagy középmagas művelésre alkalmas. Terméshozamát döntően befolyásolja termékenyülése. Hosszú metszést igényel. Terhelésre kevéssé érzékeny. Fagytűrése alacsony, szárazságot jól elviseli. A hónaljhajtás képzés mértéke gyenge–közepes, viszonylag kevés zöldmunkát igényel. Vesszője jól beérik. Mivel nővirágú fajta, ezért gondoskodni kell tiszta telepítése esetén porzó fajtáról. A fajta számos domb- és hegyvidéki borvidékünkön termeszthető, de várhatóan Tokajhegyalja kiegészítő fajtájaként terjedhet el. A jellemzően hosszú tenyészidejű, későn érő fajták (Furmint, Hárslevelű) mellett egy a borvidék történelmében ismert és szórványban ma is előforduló, korábbi érésidejű fajta kerülhet köztermesztésbe, mely biztosítja a hagyományos ízvilág megőrzését.

 

A dűlő

A Medvebor-birtok összes területe – a barátokhegyi furmintos kivételével – a csáfordi szőlőhegyen, a Dél-oldal dűlőben található. A környékbeliek elbeszélése alapján ez a település legjobb dűlője, valamikor az egész völgy szőlővel volt beültetve, mára egy-egy művelt parcella akad a lassan szaporodó elhanyagolt birtokok és akácosok között.

A dűlő a Zala folyó jobb partján, nem sokkal a Zala zalabéri kanyarodása után terül el, ahogy neve is mutatja, déli lejtésű dűlő egy nyugat-kelet irányú zárt völgyben.

A terület a Zalaapáti hát északi részén helyezkedik el, Zala megye északi csücskében, a Zalai dombságban.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«

 

 

Magamról

A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.

Az, hogy szőlőt kéne művelni, a baráti beszélgetésekben gyakran előkerült, sokszor inkább csak poénként. Aztán 2010 nyarán szüleim vásároltak Zala megyében egy kis hétvégi telket, amin volt kétszáz tőke termő szőlő. Ezt a kis területet kezdtem el – akkor még Szegedről ingázva – rendbe hozni, művelni, s ekkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus növény is a szőlő, s arra is, hogy hosszú távon ezzel szeretnék foglalkozni.

Innen már csak a lehetőségek szabtak határokat: Amint tudtam, igyekeztem a szabadon álló területeket (újra)telepíteni, s minél közelebb a meglévő földekhez újabb területeket szerezni. Ezzel párhuzamosan pedig megtanulni minél többet a szőlőről és a borról.

A legtöbbet a tanulásnak ezen az útján Fekete Béla bácsinak köszönhetek: az ő szőlőjében és pincéjében töltött két szezon alatt tanultam szinte mindent, amit tudok. Béla bácsi somlai borászata a rendszerváltás után úttörő szerepet játszott a Somló méltóságának visszaszerzésében, s annak a kristálytiszta, mindazonáltal hagyományos technológiának, amit ő képvisel, helye van a modern borászatokban is.

De hogy szakmai alapot is teremtsek ezen ismereteknek, jelenleg a keszthelyi Georgikon szőlész-borász szakos végzős hallgatójaként Dr. Kocsis László irányítása alatt gyarapítom tudásomat.

A csapatról

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.

Jelenleg munkavállalóink mezőgazdasági egyszerűsített foglalkoztatással dolgoznak nálunk, valamint 2019 márciusa óta csapatunk álladó tagja Áron (részmunkaidős állandó alkalmazottként), akinek segítségével hatékonyabban és jobban tudjuk végezni munkánkat..

Kapcsolat

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Térkép

Nyitva tartás

Borászatunk elsősorban szőlészetként és borászatként üzemel, s bár szívesen fogadunk vendégeket, rendszeres nyitva tartásunk nincs, a szezonális munkák miatt előre egyeztetett időpontban tudunk látogatókat fogadni. Megértésüket köszönjük.

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.