Borokat sokféleképpen lehet készíteni. A szőlő ültetésétől a palackozásig a szőlész-borász folytonosan döntéseket hoz. A mi birtokunkon ezekben a döntésekben nagyon nagy könnyebbséget jelent, hogy minden szempontból a természetességet helyezzük előtérbe, így bizonyos megoldások eleve fel sem merülnek a döntések során.
Ezért van az, hogy mi a szőlőben nem használunk szintetikus műtrágyát és gyomirtó szereket, a szüret során kizárólag kézzel szedjük a szőlőt, kíméletesen, hogy minél kevésbé törődjön a szállítás során, a pincében kénen kívül semmit nem adunk a musthoz és a borhoz, a tisztaság érdekében pedig palackozás előtt bentonittal derítjük és kíméletesen szűrjük a borokat.
Boraink így nem évről évre ugyanazt a laborban, tervezőasztalon kimért és élelmiszer-ipari üzemben előállított ízvilágot jelenítik meg, hanem minden évben az adott évjárat hatását, a kiváló termőhely adottságait tükrözik. Hiszünk abban, hogy így izgalmasabb, különlegesebb és végső soron finomabb borok készülnek.
Ahhoz, hogy a termőhelyet hitelesen tudjuk megjeleníteni, koncentrált borokra van szükség. Ennek érdekében komoly terméskorlátozással (1-1,5 kg/tőke, 500-750kg/1000m²) műveljük szőlőinket.
Minderről részletesen olvashat az "Etikai kódex" oldalunkon.
»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«
A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.
