Legismertebb társnevei: Mézes, Mézédes, Margit, Sárga Margit, Sárgaszőlő, Honigler.
Több változata van.
Eredete: ismeretlen.
Elterjedtsége: Tiszta telepítésben kb. 3200, vegyes telepítésben több mint 18 500 kh-on termesztik. Fehér borszőlőfajtáink között területét tekintve a negyedik helyen áll. A legtöbb borvidéken megtalálható.
Leírása: Tőkéje erős növekedésű és gyors fejlődésű. Vesszői vastagok, középhosszú ízközűek, világos szennyes- vagy szürkéssárga színűek. Rügyei nagyok, simulók, kúposak, erősen gyapjasak. Vitorlája nemezes, halványbronzos-sárgászöld. Levele nagy, majdnem olyan széles, mint hosszú, ötkaréjos. Felső oldalöblei mélyek vagy középmélyek, kerek alapúak, mindig zártak, alsó oldalöblei közepesek vagy sekélyek, nyíltak vagy záródók. Vállöble mindig nyílt, többnyire patkó alakú. Fogai nagyok, ritkán állók és tompák. Színe sötétzöld, felülete hólyagos. Fonáka gyapjas, de erei sűrűn serteszőrösek. Vastag, durva levélszövetű fajta (legkevésbé alkalmas toalettpapírnak). Levéllemeze kissé összehajló. Ereinek töve és levélnyele barnászöld. Hajtása barnán csíkozott. Virága hímnős. Fürtje középnagy (fürtátlagsúlya kb. 15 dkg), vállas, kúp alakú, középtömött vagy laza. Bogyói középnagyok, gömbölyűek (16x16 mm), vékonyhéjúak, fehéres- vagy zöldessárgák, napos oldalon rozsdásodók, erősen lédúsak.
Termesztési értéke: Bőven termő, de csak közönséges tömegbort adó fajta. Sokat értékesítenek belőle étkezési szőlőként is. Bora jellegtelen, lágy asztali bor. Szeptember első felére beérik. Jó évjáratokban minősége azonban eléri a 20 cukorfokot is. Talaj iránt nem igényes. Mivel a rothadásra érzékeny, mélyfekvésbe nem való. Rövidre metszve is bőven terem. Vesszői, rügyei könnyen elfagynak.
A Mézesfehér elterjedtségét nagy termőképességének s korai érésének köszönheti. Erős növekedése mostohább körülmények között is jól érvényesül. Elsősorban a tömegbort termő vidékeken érdemes termeszteni.
* CSEPREGI Pál - ZILAI János: Szőlőfajtáink. Ampelográfia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1960
