A kövérszőlő egy ősi magyar fehérborszőlő-fajta. Tokaji vagy erdélyi szőlőfajta, amely a filoxéravészben szinte teljesen kipusztult. Bogyóinak nagy méretéről kapta a nevét. Hasonnevei: Fehérszőlő, Grasa (Románia).
Tokajon, Erdélyen kívül még a moldvai Cotnari-ban fordul elő. Vegetatív, erős növekedésű fajta. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű.
Középnagyságú fürtje laza és ágas, bogyója gömbölyű, középnagy, vékonyhéjú, pontozott, puha húsú, lédús és olvadó. Középérésű, magas cukorfokú, házasítva ad jó ízű, tüzes, enyhén illatos, finom savú és harmonikus bort. A Furmintnál 10-14 nappal korábban érik, október első felében szüretelhető. Sok és jó minőségű aszút terem. Tisztán ebből a fajtából áll a Tokaj Hétszőlő 2005. Részben ebből a fajtából készül a gyulafehérvári Rózsamáli és a csombordi Plébános bor.
Rothadásra különösen érzékeny, ezért telepítése szellős helyeken ajánlott. Fagy- és szárazságtűrő képessége jó. Termőképessége nem kielégítő, mivel a fajta ivarilag leromlott. Vad és házi szárnyasokkal, nyúlhússal nagy élményt ad.
Belőle és a Leányka szőlőfajtából alakult ki a Királyleányka fajta.
* A szócikk a Wikipedia kapcsolódó cikke alapján
»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«
A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.
