rózsamáli

A Somló-hegy (székelyek kedvéért: Somló-bucka) keleti oldalában van egy kis házikerti jellegű birtok, s ott a pince mellett van egy öreg tőke. A tulajdonos szerint filoxéra előtti telepítés, s ez igaz is lehet: ránézésre valahol a 150 és a 300 év között lehet a kora. A tulajdonos szerint (aki már nem fiatal) az ősök és elődök Rózsamálinak mondták a fajtáját.

Ezzel csak az az egyetlen probléma, hogy ilyen nevű fajta nem létezik, még a pécsi Kutatóban sem.

A Rózsa-mál a Gyulafehérvári Érsekség valamikori tulajdonában lévő dűlő, ahol az érsekségnek ma is van egy kis (kb. négy hektárnyi) területe.

Ma a Rózsamáli modern fajtákból készült cuvée, fajtaösszetétele: Szürkebarát, Fehér leányka, Járdovány, Kövér, Ottonel muskotály és Olaszrizling. A régi Rózsamáli azonban (ha hinni lehet Vörösmartynak, Kemény Zsigmondnak vagy Krúdy Gyulának) nem ezekből a fajtákból állt. A hagyomány szerint (szokásos „kis cuvée” módjára) három fajta adta: a Kövérszőlő, a Járdovány és a Királyszőlő.

Abból indultunk ki, hogy a somlói tőke neve mindenképpen valahogyan kötődik a Rózsa-málhoz, hiszen nem véletlen, hogy pont ezen a néven emlegetik. Azt feltételezem, hogy valamelyik ős Erdélyből hozott vesszőt, és a Rózsa-mál dűlőből szaporított szőlőt nevezte a maga módján Rózsamálinak, nem ismerve a fajta valódi nevét.

A fenti három fajta közül a Kövérszőlő ismert ha nem is elterjedt fajta, leírása, fényképei fellelhetők az interneten is. Tőkénk azonban, bár nagyon hasonlít rá, bizonyos okokból valószínűleg mégsem ez a fajta.

A Járdovány a korabeli leírók szerint meglehetősen hitvány és gyenge minőségű szőlő. Alakja, levelei egyáltalán nem hasonlítanak Rózsamálinkra.

Maradna a Királyszőlő, mint lehetséges fajta, azonban ez a fajta – a néhány régi forrást leszámítva – szinte semmilyen gyűjteményben, ampelográfiában nem szerepel. Egyetlen utalás szerepel rá Pernesz György: Új szőlőfajták a nemzeti listán c. 2008-as írásában, e szerint a 2008. december 8. óta engedélyezett Demjén fajta (melyet a bejelentő eredetileg a Tokajban hagyományos Budai gohér néven jelentett be) egyik hasonneve a Királyszőlő.

Véleményem szerint ez az öreg tőke ennek a Demjén/Királyszőlő/Budai gohér fajtának egyik utolsó saját gyökerén élő példánya. Kellemes parfümös ízű, jó savú, jó cukorgyűjtő. Korai érésű, nem rothad.

E szőlőből sikerült szaporíttatnom néhány tőkét a somlói tulajdonosnak és kedvenc oltványkészítőmnek köszönhetően...

 

A dűlő

A Medvebor-birtok központja  – és saját területeink java része – a csáfordi szőlőhegyen, a Dél-oldal dűlőben található. A környékbeliek elbeszélése alapján ez a település legjobb dűlője, valamikor az egész völgy szőlővel volt beültetve, mára egy-egy művelt parcella akad a lassan szaporodó elhanyagolt birtokok és akácosok között.

A dűlő a Zala folyó jobb partján, nem sokkal a Zala zalabéri kanyarodása után terül el, ahogy neve is mutatja, déli lejtésű dűlő egy nyugat-kelet irányú zárt völgyben.

A terület a Zalaapáti hát északi részén helyezkedik el, Zala megye északi csücskében, a Zalai dombságban.

Újonnan telepített területeink vannak az Óhídhoz tartozó Barátokihegy-dűlőben, közvetlenül a Szent Anna-kápolna mellett. Ez a terület eredetileg Tekenyéhez (azaz valójában Huszonyahegyhez) tartozott, a kétezres évek elején került Óhíd községhez, ezzel kikerülve a borvidéki települések alól.

További területeket bérlünk a Szent György-hegyen, mely Magyarország egyik legkülönlegesebb bortermő területe, valamint vásárolunk is szőlőt a Balaton-felvidékről, Dörgicse - Halom-hegyről.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«

Magamról

Nagy Gábor vagyok, szőlész-borász.

A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.

Az, hogy szőlőt kéne művelni, a baráti beszélgetésekben gyakran előkerült, sokszor inkább csak poénként. Aztán 2010 nyarán szüleim vásároltak Zala megyében egy kis hétvégi telket, amin volt kétszáz tőke termő szőlő. Ezt a kis területet kezdtem el – akkor még Szegedről ingázva – rendbe hozni, művelni, s ekkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus növény is a szőlő, s arra is, hogy hosszú távon ezzel szeretnék foglalkozni.

Innen már csak a lehetőségek szabtak határokat: Amint tudtam, igyekeztem a szabadon álló területeket (újra)telepíteni, s minél közelebb a meglévő földekhez újabb területeket szerezni. Ezzel párhuzamosan pedig megtanulni minél többet a szőlőről és a borról.

A legtöbbet a tanulásnak ezen az útján Fekete Béla bácsinak köszönhetek: az ő szőlőjében és pincéjében töltött két szezon alatt tanultam szinte mindent, amit tudok. Béla bácsi somlai borászata a rendszerváltás után úttörő szerepet játszott a Somló méltóságának visszaszerzésében, s annak a kristálytiszta, mindazonáltal hagyományos technológiának, amit ő képvisel, helye van a modern borászatokban is.

De hogy szakmai alapot is teremtsek ezen ismereteknek, jelenleg a keszthelyi Georgikon szőlész-borász szakos végzős hallgatójaként szakdolgozatomat írom.

A csapatról

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.

 

Jelenleg munkavállalóink mezőgazdasági egyszerűsített foglalkoztatással dolgoznak nálunk, valamint 2019 márciusa óta csapatunk álladó tagja Áron (részmunkaidős állandó alkalmazottként), akinek segítségével hatékonyabban és jobban tudjuk végezni munkánkat.

UPDATE: 2020 novembere óta Áron nélkül folytatjuk munkánkat, törekedve arra, hogy állandó segítséget találjunk.

Kapcsolat

 Zalaszentgrót, Déloldal-lap utca 70.
 +36 20 223 2368
 pince@medvebor.hu
 www.medvebor.hu
   
 www.facebook.com/Medvebor

Térkép

Nyitva tartás

Borászatunk elsősorban szőlészetként és borászatként üzemel, s bár szívesen fogadunk vendégeket, rendszeres nyitva tartásunk nincs, a szezonális munkák miatt előre egyeztetett időpontban tudunk látogatókat fogadni. Megértésüket köszönjük.

Szeretettel várjuk a nyári hónapokban nyitott hétvégéinken, melyek időpontjáról itt a honlapon és Facebook-oldalunkon tájékozódhat.

© Medvebor Zalai Borászat. Minden jog fenntartva.
Free Joomla! templates by AgeThemes | Documentation

A Medvebor zalai borászat honlapján – mint a legtöbb nem „egyoldalas” honlapon – sütiket (cookies) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.

A Rendben gomb lenyomásával és oldalunk böngészésével ezt Ön tudomásul veszi.