Legismertebb társnevei: Furmint, Kéknyelű, Mosler, Som, Biharboros, Görgény, Demjén, Pospisel.
Németh Márton szerint három változata van, mégpedig a Fehér-, Változó- és a Pirosfurmint. A változatokon belül számos alakját ismerjük.
Eredete: Egyes ampelográfusok szerint olasz eredetű, mások magyar származásúnak vallják.
Elterjedtsége: Tisztán 11 500. kevert telepítésben több mint 6000 kh-on termesztik. Kivétel nélkül minden borvidékünkön elterjedt, de ismerik más országokban is.
Leírása: Tőkéje erőteljes növekedésű, gyors fejlődésű. Vesszői vastagok, hosszú ízközűek, aranysárga színűek. Rügyei nagyok, kissé hegyesedők, gyapjasak. Vitorlája fehéren nemezes, világos sárgászöld színű. Levele középnagy vagy nagy, majdnem olyan széles, mint hosszú, ép vagy háromkaréjos. Felső oldalöblei egészen sekélyek, keskenyek, nyíltak, az alsók alig észrevehetők. Vállöble többnyire záródó vagy zárt. Fogai egyenletesek, nagyok, hegyesedők. Színe sötétzöld, felülete kissé hólyagos. Fonáka gyapjas. Levéllemeze összehajló. Erei végig zöldek. Levélnyele barnászöld. Hajtása sötét barnászöld. Virága igen változatos. Kozma kis- és nagymagházú hímnős virágtípust különböztet meg. Fürtje középnagy (fürtátlagsúlya kb. 10 dkg), hengeres, laza, gyakran madárkás. Bogyó középnagyok, megnyúlt gömbölydedek (17,5x15,5 mm), vastaghéjúak, sárgászöldek, oldalukon rozsdásak, lédúsak. Bogyói jól aszúsodnak, nemesrothadásra hajlamosak.
Termesztési értéke: Termőképessége közepes, de kiváló minőséget adó fajta. A világszerte ismert aszúborok belőle s a Hárslevelűből készülnek. Bora többnyire tüzes, rendszerint kemény, kellemes illatú, harmonikus pecsenye- vagy csemegebor. Leghíresebb borai Tokajhegyalján, Somlón, Mecsekalján, Badacsonyban teremnek. Október elején érik. Beérési foka sok évi átlagban Tokajhegyalján 22,4 fok, másutt egy-két fokkal kevesebb. Rövidcsapon is jól terem. Nem kiegyenlített fajta, ezért szelektálásra szorul. Nagyüzemi szelektálását az Országos Szelekciós Felügyelőség, Kozma Pál módszere szerint végzi. Németh Márton Furmint szelekciói szintén figyelemre méltóak.
P26
A klónok származása és nemesítés módja
A Furmint alfajtáinak elkülönítésével, a klónok szelektálásával dr. Németh Márton foglalkozott. A nemesítő nyugdíjba vonulása után dr. Diófási Lajos és munkatársai folytatták a klónok vizsgálatát, értékelését. Fenntartásukról az SZBKI, Pécs gondoskodik. A P26 klón a Furmint ligetes alfajtájából került kiszelektálásra 1953-ban.
Termesztési érték
A termesztési tulajdonságok vizsgálata során a klónok között jelentős különbséget nem tapasztaltunk. A klón az összehasonlító T85-nél kevesebbet terem. A P26 klón minden termőhelyen a vizsgált klónok között a legalacsonyabb termőképességet mutatja.
A P26 kisebb fürtöket nevel, mint a T85 klón. A közepes-nagy fürttömegű Furmint klónok közé tartozik. Fürtszerkezete közepesen tömött. Termékenyülése kiváló.
A klónok bogyóinak mérete között lényeges különbség nincs.
A P26 klón jó cukortermelő képességű, nagyobb mustfokkal szüretelhető, mint a T85 klón. Mindhárom pécsi klón (P26, P27, P14) mustja szinte azonos mennyiségű titrálható savat tartalmaz. A kontroll T85 klón savtartalma a legmagasabb. A P26 borának minősége kissé ugyan elmarad a kontrolltól, de egyes években hasonló jó minőséget adott, mint az összesítésben legjobb eredményt felmutató P27.
A P14 klón fürtjein a szürkerothadás kisebb mértékben lép fel, mint a P26 és P27 klónokén. A P26 mutatja a legnagyobb fogékonyságot rá.
A P26 klón aszúsodása jobb, mint a kontroll T85-é. A P26 aszúsodik a legnagyobb mértékben, bogyója töppedésre hajlamos.
* CSEPREGI Pál - ZILAI János: Szőlőfajtáink. Ampelográfia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1960
»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«
A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.
