Holnap érkeznek a hordók. Végül - kisebb-nagyobb egyeztetések után - két használt spanyol hordó francia tölgyből, vörösborral pácolva :-P, meg egy vadi új, csak épp kicsit színhibás (túl sokat állt egy pincében) zempléni tölgyből készült közepesen pörkölt barrique hordó.
A terv: a két használt hordóban (megfelelő tisztítás után*) hagyni kiforrni a mustot, majd a kész bor egyik felét a barrique hordóban érlelni tavaszig, a többit meg acéltartályba fejteni (jó lesz töltögetni, inni stb.). Így össze tudom hasonlítani, milyen lesz a pörkölt, és milyen anélkül.
* A tisztítás menete Prohászka Ferenc szerint:
"Új hordó előkészítése
Új hordót csak megfelelő előkészítés után szabad használatba venni, mert a dongák pórusaiban sok olyan anyag van, melyek kioldódva a bornak kellemetlen faízt adnának. Az előkészítés a következő munkafolyamatokból áll.
Áztatás. A hordót hideg vízzel megtöltjük, melyet két-három napig benne tartunk, majd kiöntjük. Ajánlatos ezt kétszer-háromszor megismételni.
Forrázás. A hordóba - űrtartalma szerint - 5-20 l vagy több forró vizet öntünk és erősen bedugjuk. 10-15 percig hengergetjük, himbáljuk. Közben hol az egyik, hol a másik fenekére állítjuk, hogy a forró víz mindenütt behatolhasson a dongák pórusaiba. Ezután a dugót óvatosan egy pillanatra kiütjük és a gőzt kiengedjük, majd ismét hirtelen bedugaszoljuk a hordót. Ekkor meghengergetjük, majd fenékre állítjuk, és megvárjuk, amíg a víz hűlni kezd benne, akkor kiöntjük. A forrázást egyszer-kétszer megismételjük.
Forró szódás kezelés. A kiforrázott, még langyos hordóba 3%-os forró szódás (trisó, stb.) oldatot öntünk, és ugyanúgy forrázzuk vele a hordót, mint az előbb elmondottuk.
Újraforrázás. A szódás részek eltávolítása végett a hordót tiszta forró vízzel ismételten kiforrázzuk az előbbi módon.
Újraáztatás. A kiforrázott hordót két-három naponként váltott hideg vízzel újra kiáztatjuk.
Az így előkészített hordóba is először csak mustot ajánlatos tenni, bort csak azután, ha egyszer már must forrt benne.
Vörösboros hordók színtelenítése
Az olyan hordóban, amelybe vörösbort tettünk, a dongákba beivódva mindig marad vissza vörös színanyag, amely ha fehérbort teszünk bele, azt megfesti.
Ha rövid ideig akarjuk fehérbor szállítására használni, akkor úgy színtelenítjük, hogy mésztejet öntünk bele, utána meghengergetjük, hogy a hordó belsejének minden részét bevonja. Egy-két nap múlva a meszet hideg vízzel alaposan kimossuk a hordóból.
Tökéletes színtelenítést az új hordók előkészítésénél leírt eljárással tudunk elérni."
(Prohászka Ferenc: Szőlő és bor Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982. Tizenharmadik, javított kiadás)


»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«











A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.



