rozsdás szüret

: 2013. október 06.

rozsdás szüret

Szeptember utolsó hétvégéjén megtartottuk a korai fajták (hagyományos művelésű) szüretét, ennek ürügyén viszont beszámolnék a különböző fejlesztésekről, változásokról a Birtokon.

Első és legfontosabb hírem, hogy az idén már általam művelt, eredetileg Józsi bácsi tulajdonát képező „Fácános” vételárát kifizettem, így azt már sajátomként kezelhetem. A terület nagy része akácerdővé vált szőlő (még látszanak a kipusztult tőkék és a kordonoszlopok), de tartozik hozzá egy kis présház bortárolóval, gyümölcsös, közel 400 rizling tőke 12 sorban (itt-ott kidőlt-bedőlt) kordonon, valamint egy frissen beszántott terület (ahova a tavasszal 160 tőke cserszegit szeretnék ültetni – mivel ez a terület párás és fagyveszélyes a többi területhez képest). A házat az őszre rendbe akartam tenni (meszelés, bortároló palacktárolóvá alakítása, feldolgozó helységbe jancsikályha és két-három összecsukható ágy beszerzése „szükségszállásnak”), de erre, sajnos, az idén nem került sor.

A télen még esedékes munkák ezen a területen:

kordonoszlopok pótlása, drótok megigazítása a rizling vágóban (a nyáron sikerült venni új oszlopokat)
kaszáló részben bokrok irtása, terület felszánt(at)ása, 250 furmint tőke elültetése
beszántott területek rotálása, pillangósvirágú keverék vetése (ez márciusban is ráér)
bortároló helyiségben palacktároló polcok megépítése (csak, ha idő és pénz van rá)

Aztán persze a szüret előtt sikerült a pincét kellő mértékben kitakarítanom, a hordókat átmosnom, az acéltartályokat kiöblítenem, így felkészülten vártam a „rozsdás szüretet”. Aggodalmaim csak a létszám miatt voltak: a tervek szerint tizenhárman kellett elférjünk a kisházban, és aki volt már ott, tudja, hogy ez lehetetlen. Gyuszi szomszédom sietett végül a segítségemre, aki felajánlotta, hogy az eredetileg traktortárolónak épült, mára padlószőnyeggel borított hátsó helyiségében nyugodtan elalhatunk hálózsákosan.

Rossz idő esetére reménységet jelentett még, hogy végre elkészült az egész nyáron át apró lépésekben épített kiülő/fedett_terasz is. Ezt sokaknak köszönhetem, elsősorban – a családomon kívül – Andinak és Petinek, akiknek irdatlanul sok munkája van benne.

szeptember 27.

Reggel két autóval indultunk Pestről, s már az elindulás is döcögősre sikerült (mindenféle szőke szemű stoppos lányoknak, leeresztő autógumiknak és egyéb körülményeknek köszönhetően), azonban igazán izgalmassá akkor vált az út, mikor Devecser határában a két nappal korábban ugyanott hegesztett kipufogó leszakadt a Renault-ról. Itt a két autó útjai különváltak: a Renault legénysége (társaságomban) eltöltött egy kedélyes órát a helyi kocsmában, míg az autószerelő (akit egyébként csak ajánlani tudok) a járművet adjusztálta, a másik autó pedig Peti vezényletével elindult Hobbitfalvára. Nem az ő hibájuk, hogy a Türje és Szalapa közti kereszteződésben nem a megfelelő irányba fordultak...

Késő délután lett, mire mindenki (Feriért még kiszaladtunk a zalacsányi buszhoz) megérkezett, eddigre viszont a korábban érkezettek leszedték a piros szőlőket. A munka számomra így azzal indult, hogy gyors darálás után azonnal préselni kezdtük ezeket a színes fürtöket – ez is részét fogja képezni az idei „rozsdás cuvée”-nek, s nem szeretném, ha nyomot hagyna a színén. A préselés alatt a többiek már rutinosan elkezdték szedni a fehér szőlőt, amit azonnal daráltunk is (kevés volt a szüretelőláda, fel kellett szabadítani), de ezt másnapig héjon hagytuk. A teljes területet ugyan nem sikerült ezen a napon leszedni, de nem sok maradt másnapra.

szeptember 28.

Korai kelés és bevásárlás után (elsősorban Andinak köszönhetően) mindenki hamar megtalálta a feladatát. A maradék szőlő leszedése és darálása után a fiúk nekiláttak a felesleges sorok (kordonosra alakítom a hagyományos művelésű területet, így néhány sort ki kell vágnom, ezek helyére azonban tavasszal egy-egy új sor kerül) kivágásának. Ezalatt Andi, Zsófi és Feri hozzálátott az Egzotikus elkészítésének – ősi kínai recept alapján készülő kiváló élettani hatású, vitalizáló egytálételt terveztünk ebédre, ennek Feri a mestere.

Közben befutott a harmadik autó is: Harkályék (illetve a velük érkező társaság) csak egy napra tudtak elszabadulni, azonban ilyen rövid idő alatt is rengeteget segítettek. A „Fácános” mellett ugyanis árválkodik egy közel egy hektáros egyesfüggöny művelésű terület, mely az idei évben már egyáltalán nem volt művelve, a támszerkezete düledező, permetszert nem látott, felverte a gaz, mégis rengeteg fürt mosolyog a tőkéken. Az idei őszön új tulajdonosa lett a területnek, aki ki akarja vágni a szőlőt, s a jelenlegi terméssel sem tervezett semmit. Így – engedélyével – erről a területről is szüreteltünk az idén, hogy tele legyen a hordó.

Korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy a vásárolt Nektárnak nagyon alacsony lett a mustfoka. Úgy tűnik azonban, hogy a zamatanyagokat ez nem érintette: finom illatos borocskává forrta ki magát, egy apró problémával. Kicsit savas lett. Ezt ellensúlyozandó új trükköt eszeltem ki és valósítottam meg: A kiforrt bort ráfejtettem a „rozsdás” fehér részének éppencsak kipréselt törkölyére, s egy napig állni hagytam rajta. Ezt a törkölyt préseltük aztán újra, s az így kapott szeszesitalt azonnal kénezve acéltartályba tettem. A Nektár egy részét – hogy az aromákat megőrizzem – azonban külön tároltam le, s nem áztattam/levegőztettem. Ülepedés után a két tételt házasítom, így a végeredmény természetes cukorban gazdag, illatos, ám kicsit vékony ital lesz.

Az estét aztán részben a kehidai termálfürdőben, részben Gyuszi bácsi traktortárolójában töltöttük – s igyekeztünk méltó módon megünnepelni Ferkó születésnapját, egyúttal megkóstolni néhány nem általam készített (Györgykovács Imre, Somlói Apátsági Pince, Fritz Pince) bort.

szeptember 29.

A reggeli ébredés persze kevésbé sikerült dinamikusra, mint előző nap. A később jött autó utasai (Anna, Cili, Julcsi, Áron és Harkály) elindultak hazafelé, mi meg a szakadó esőben misét kerestünk – hihetetlen élmény a tüskeszentpéteri templom közössége, nem is beszélve az új káplánról.

A délután folyamán aztán Zsófi, Ferkó és Zoli is hazamentek (állítólag elég kalandosra sikerült a hazaútjuk, de ez ezek után nem meglepő), mi meg megpróbáltuk a lehető legjobbat kihozni a szakadó esőből (Andiék szedtek még egy kis szőlőt a szomszédban, Petiék igyekeztek megkarózni a tavaly telepített Szerémit, rendet tenni a kivágott tőkék között), aztán, mikor látszott, hogy az idő nem fog megjavulni, megint termálozni indultunk. És este lett és reggel – a negyedik nap.

szeptember 30.

Bár eredetileg úgy volt, hogy Andiékkal még egy napot maradunk, az időjárás és saját kilátástalanságunk arra indított, hogy összepakoljunk és hazainduljunk. Utólag ránézve ez az egyik legbölcsebb döntés volt, amit hozhattunk. Így aztán, miután Ferit kivittem a zalabéri vasútállomásra, nekiláttunk rendet tenni magunk után, elpakolni, elmosni a szüreti kellékeket. Így is délután lett, mire elindultunk.

Ez úton is szeretném mindenkinek megköszönni a rengeteg segítséget: Andinak, Annának, Cilinek, Julcsinak, Zsófinak, Áronnak, Daninak, Ferinek, Ferkónak, Harkálynak, Petinek és Zolinak!

szüreti eredmények

A hétvége alatt leszüretelt anyag 18 és 18,5 MM között mozgott, míg a szomszéd területéről szedett szőlő mustja 17,5 MM-et adott. Ezeket a tételeket együtt erjesztem fajordóban, spontán erjesztéssel, egyedül a piros/vörös/kék szőlők mustja (kb. 40 liter) került üvegballonba – ez, ha nagyon piros lesz, nem kerül bele a többibe.

Az Olaszrizling természetesen még a tőkén van, s a szomszédos területen is van még szőlő bőven. A tervek szerint ezeknek a szürete október 18-20-án várható, ha az időjárás engedi. A saját termésű Cserszegi is ennek a leendő kései szüretnek a borával lesz házasítva.

A Nektár meg – ahogy már fentebb írtam – mustsűrítmény helyett édes törköllyel lett édesítve. Meglátjuk mi lesz belőle...

S akkor mindez képekben: