avagy két szék között

Ismét itt vagyok a Birtokon, ahogy a múlt héten is töltöttem itt pár napot. Nézegetem a készülő borokat, várom a Rizling érését és készülök a novemberi ültetésre.

A múlt héten kaptam a hírt, hogy a Földhivatal is bejegyezte nevemre a Fácánost. Ennek megfelelően a hét végén neki is láttunk anyuval meg apuval a pusztításnak: a leendő Szigeti vágó helyét igyekeztünk megtisztítani a dzsungeltől, bozótostól, Lázár Ervin szavával lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. De leginkább ágvágóval, druzsbával, fűkaszával, egyebekkel.

Természetesen ahogy lenni szokott, a gépeim nem bírták a bevetést. A druzsba láncolajozója adta meg magát, meg a fűkasza védőlemeze tört el.

A történet tanulságát már sokszor és sokféleképpen megfogalmaztuk, de álljon itt is, okulásképpen (meg hátha mi is elfelejtjük): Sokkal jobban megéri egy neves gyártó hobbikategóriás készülékét megvenni, mint ugyanazért a pénzért egy ismeretlen gyártó csúcskategóriás gépét, mivel

• a neves gyártó készüléke ritkábban romlik el
• bármely szervíz javítja, nem kell a fél országon át utaztatni a gépet
• olcsó hozzá az alkatrész

A borok egyébként szépen forranak, de még rengeteg a cukor bennük. A pince hőmérséklete ideális, 14-16 fok között változik. A forrás egészen lassan megy végbe, a borok aromája már most kellemes, az élesztőíz ellenére. Ami biztosan látszik: idén nem kell tartanunk a borok lelágyulásától, sőt, inkább savgazdag lesz a végeredmény (azért ez még változni fog a téli hidegek hatására).

A Nektár érdekes módon (a kénezés ellenére) elkezdte kiforrni a törkölyből származó cukrot, ezért lefejtettem a seprőjéről, házasítottam a félretett („tiszta”) részével, majd beállítottam a kénszintet. A meleg pince és a meglehetősen alacsony alkoholtartalom miatt viszonylag magas (50mg/l) kénen kell tartanom, hogy ne induljon újra a forrás. Mivel a tavalyi tapasztalatok alapján (a novemberben palackozott újborban a télen kivált a borkő) ezt a tételt is csak tavasszal palackozom és a sterilszűrést is csak akkor tudom megcsinálni, kénytelen vagyok a kénezésben bízni és a kénszintet folyamatosan ellenőrizgetni. A végeredmény egyébként – zamatra – egészen izgalmas lett. Megvan benne a Nektár fűszeressége, érződik a rengeteg „maradékcukor”, amit kellően ellensúlyoznak a savak. A hiányossága az alacsony alkohol – néha kicsit olyan élmény, mintha valami üdítőt kortyolna az ember.

Az Olaszrizling szürete viszont egyre halasztódik. A múlt héten próbaszüretet tartottam (s igyekeztem alaposan beválogatni a zöldebb fürtöket is), s a fokoló 17MM-et mutatott. Biztos vagyok azonban benne, hogy akár egy-két óra héjon áztatás jelentősen megdobja a cukorfokot.

Olaszrizling

Azonban az időjárás eszményi, a ködös-párás-csapadékos hajnalokat koraőszi meleg és napsütés követi, s az előrejelzések szerint ez a következő két hétben folytatódni fog. A szőlő szépen aszúsodik és/vagy töpped, de elég sok a teljesen egészséges fürt is. A rizikó itt már az, hogy amit a minőségen nyerek, azt elveszítem a mennyiségen, illetve, ha a meteorológia téved, és hirtelen beköszönt a tél, az egész termés veszhet. Másfelől a levelek sajnos már teljesen sárgák, így tényleges cukortermelés már nem nagyon van, csak a vízveszteségből eredő koncentrálódás az, ami növelheti a cukrot. Ezzel viszont tényleg csínján kell bánni, nagyon jól el kellene találni azt a bizonyos szüreti időpontot.

A múltkor meg sem tudtam nézni, hogy a fiúk mit is műveltek a hagyományos műveléssel: gyönyörűen kitisztították a területet a novemberi ültetéshez.

leendő kordonok, a megmaradt két sor a tavaszi átoltások eredménye

A kép előterében látható átoltások közé egy sor Olaszrizling kerül, míg a cseresznyefa fölötti területen közel háromszáz tőke Szerémi zöld fog otthonra lelni. Itt (a Szerémi vágóban) 80-100 öreg tőkét át kell majd oltani a tavasszal, hogy egységes legyen a fajtaszerkezet.

Most a héten egyébként a Fácánosban található Furmint vágó kitakarítását szeretném befejezni Márti nagynénémmel, illetve belefogtam olyan aprólékos (és egyáltalán nem sürgős, viszont élvezetes) tevékenységekbe, mint a préseim felújítása (átkenem zománcfestékkel, kitakarítom a fejet, meghúzom a csavarokat stb.). Fát is kellene aprítani télire, hogy ne a fabrikettet használjuk, ha már helyben van ennyi tüzelő. Meg is kéne kapálni a szőlőt, különösen a fiatal tőkéket (csirkézni idén sem fogok, úgy tűnik, nem egy fagyveszélyes környék a Hobbitvölgy).

S végül egy régi adósságomat szeretném törleszteni. Készült egy kép a fedett teraszról, íme (az építményre egyébként nagyon büszke vagyok – teljesen saját tervezés és saját kivitelezés (egyúttal köszönet mindazoknak, akik részt vettek az építkezésben)):