Apuval rászántuk a múlt hetünket, hogy megnézzük, mi lett a rizlingből.
Először is körülnézegettünk a városban, hogy mit árul a két gazdabolt, megnéztük, beérett-e a rizling (hááát...), nem rohadt-e le az egész (nem), s mi is legyen az egésszel.
Meg persze a múltkor leszedett szilvánival (fajélesztő ide vagy oda, nem indult be a forrás, túl sok volt a kén). Józsi (az egyik szomszéd) azt mondta, semmi gond, ő is járt már így (egyébként Gyuszi, a másik szomszéd ugyanezt mondta :-) ). "Itt van hét-nyolc liter forrásban levő must, öntsem csak a ötven literes demizsonban levő musthoz, s tegyem a napra."
Így is lett. Két óra múlva már vígan pezsgett, de azért én megvártam a másnap delet. Akkor harminc litert kivettem a hordóból, a helyére beöntöttem ugyanannyi forrásban levő saját mustot, a három vödör csendes anyagot meg a maradékhoz tettem a demizsonba. Csodaszépen elindult mindkettő, s a színe is egyre szebb (teljesen eltűnt az a rózsaszín elszíneződés, ami a forrás megindulása előtt egyre inkább eluralkodott az anyagon).
A szüret elég érdekesen alakult: mivel most is csak ketten voltunk az egészre, délután leszedtük a szőlő nagy részét, s éjjelre a kádakban hagytuk (közel nulla fok volt, nem indult romlásnak). Másnap, míg apu tovább szedte a maradékot, én hozzáfogtam a darálásnak meg a préselésnek. Nem lett túl sok (ebből is a fürtök fele a tőkék alatt végezte, mivel olyan rothadt volt, hogy nem volt értelme kiszemelni), mintegy százötven liter. Az egyik új hordóba tettem kiforrni, míg a szilváni a régi százliteresben forr, meg az ötvenes üvegballonban.
A tervek: Ha Isten is úgy akarja, még a forrás során megderítem bentonittal vagy tükrössel, aztán az első fejtéskor a szilvánit az új beszerzésű acéltartályba fejtem (az csak száz literes, de annak pont elég lesz), a rizlinget meg az így megürült százliteres hordóba, meg egy üvegballonba. Aztán a második fejtés idejére veszek hozzá valamennyi (kb. 70 l) muskotályt (legjobb lenne cserszegi fűszeres), és megfelelő arányban (kipróbálom előtte kicsiben) házasítom a szilvánival meg a rizlinggel, s az egészet az új pörkölt tölgyhordómban érlelem fél évet. Jó esetben a házasítás után a rizlingből marad még, azt az acéltartályban tartom inni meg a hordót töltögetni. Aztán az érlelés után a maradék rizlinget lepalackozom, a cuvée-t meg három ötvenes üvegballonba meg az acélba töltöm, s apránként palackozok is belőle.
Aztán majd meglátjuk...
