Szőlőmben terveim szerint három különböző helyről szaporított Sárfehér szőlőt fogok meghonosítani. Erőst kíváncsi leszek a különbségekre.
Az egyik fajta a Somlóról származik, ott kísérleti termesztésbe van vonva (bár a szőlészet korábbi vezetője a sorok hiányait Juhfarkkal pótolta, így hosszú távon nem egységes ültetvényről van szó). A másik változat egy kedves és népszerű hobbiborász ültetvényéből lesz szaporítva. Ő vélhetően egy ismert és a régi fajták felkarolását szívügyének tekintő borász ültetvényéből szerezte. A harmadik klón a pécsi Kutatóintézet fajtagyűjteményéből való...
Legismertebb társnevei: Szagos sárfehér, Alföldi szőlő, Bátai, Zsige.
Eredete: Molnár szerint eredeti magyar fajta, amely a Bálinttal és a Juhfarkkal együtt a híres neszmélyi, a Juhfarkkal és a Furminttal együtt pedig a híres somlói bort adta.
Elterjedtsége: Ma már csak elszórtan fordul elő. A somlói borvidéken tőkéi szinte kivesztek.
Leírása: Tőkéje erős növekedésű. Vesszői erősek, rövid ízközűek, sárgás pirosas barna színűek. Vitorlája gyapjas, sárgászöld színű, enyhén bronzos árnyalatú, fiatal levelei sárgászöldek, kissé összehajlók, a színükön elszórtan gyapjas szőrösek. Levele középnagy, kerekded, ötkaréjú. Oldalöblei mélyek vagy közepesmélyek, a felsők zártak vagy záródók, az alsók nyíltak. Vállöble zárt vagy záródó. Fogai közepes nagyok, hegyesek. Színe világoszöld, kissé hólyagos. Fonáka gyapjas. Levéllemeze hullámos, vastagszövetű. Erei, levélnyele és hajtása zöld. Virága funkcionálisan nővirág. Fürtje középnagy (fürtátlagsúlya kb. 14 dkg), hengeres vagy ágas, közepesen tömött vagy laza. Fürtnyele rövid. Bogyói középnagyok, gömbölyűek (15x15 mm) lédúsak, fehéressárgák, ritkán pontozottak.
Termesztési értéke: Mivel gyakran rosszul termékenyül, keveset terem. Október elején érik.
A régi leírások a legjobb minőséget adó borszőlőfajták között emlegetik. Borával ma már inkább csak a kísérleti telepeken találkozunk. Bora zamatos, kellemes savtartalmú, pecsenyeminőségű. A nevében helyenként szereplő „szagos” jelző is borának jellegzetes ízére utal.
Rövidcsapon egyes helyeken kevés fürtöt hoz, ezért a nagyobb termésbiztosításért ajánlatos hosszabbra metszeni.
Ugyancsak a régi leírások szerint, van egy többet termő, virágzáskor nem rúgó változata, amelyet Öreg sárfehér néven ismerünk.
A Sárfehér az utóbbi évtizedekben teljesen a gyűjteményekbe szorult vissza. Ma már nem is szerepel a telepítésre ajánlott fajták között. Az Izsáki sárfehér (1999 óta: Arany sárfehér) a megtévesztő, azonos név ellenére ezzel a fajtával nem azonos, mert a két fajta teljesen eltérő származású és tulajdonságú. Németh Márton ampelográfus a zavar elkerülése végett az utóbbi fajtát egyszerűen „Izsáki”-nak nevezi.
* CSEPREGI Pál - ZILAI János: Szőlőfajtáink. Ampelográfia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1960
»A Zalai borvidék a régi történelmi borvidékek sorába tartozott 1941-ig, mely időponttól csemege szőlőtermő körzetként szerepelt. Régi rangját 1998-ban kapta vissza. Hogy nem méltatlanul nyerte el ezt a státuszt a térség szőlőtermesztése, azt rangos történelmi múltja is igazolja. A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. Az ásatási lelet Keszthely határából került elő és a Balaton Múzeumban őrzik azzal a 15. századi kőtáblával együtt, mely a szőlőre feszített Krisztust ábrázolja. A sok tárgyi bizonyíték közül való a fenékpusztai (Keszthely környéke) sírból előkerült római kori láda is, melynek verete a szőlőistennek rendezett ünnepi tiszteletet ábrázolja. Ezek a leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják e területen. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók (metszőkések), sőt az ókori szőlőkultúrát idéző bálványprésekhez hasonló borsajtókat helyenként még ma is használják.«
A bor mint valami misztikus ital ott van mindannyiunk életében. Bár sokan nem méltó módon találkoznak vele, nekem olyan szerencsém volt, hogy a kritikus időszakokban mindig a minőségi borok kulturált fogyasztása felé tereltek barátaim, ismerőseim.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen szőlőskert, pince vagy borászat sem működhet egyszemélyes dzsungelharcként: a megfelelő segítség nélkül mindegyik halálra van ítélve. A mi pincénknél nagyon sok szerep jut a családi és baráti kötelékeknek, de nem szabad elfelejtkeznünk a fizetett segítők áldozatos munkájáról sem, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ők is barátaink közül kerülnek ki.
